óév búcsúztató

Igaz ma befejeződik megint egy év, de persze nem érzünk belőle semmit. Tegnap konkrétan ahogy Micikével beszélgettem  még ki is mondtam, hogy július vagy augusztus van:-) tényleg nagyon nehéz átállni a fordított évszakokra, nem is hinnétek.

Na szóval ott tartottunk, hogy a suli és a munka befejeztével a karácsonyi bulikon vettünk részt. A következő hetet már csak Laci töltötte munkával, mi a skacokkal pedig jöttünk -mentünk. Többek közt Matyinak aktuálissá vált átnézetnie a kocsiját, mert menet közben előfordult hogy rángatott, sőt néha le is állt. A szervizben ki is cseréltek valami alkatrészt 280 dollárért, és a kocsi jónak tűnt. Ez volt szerdán. Csütörtökön hármasban Micivel együtt elindultunk Fremantle-be csavarogni egyet, egybekötve Matyi hajának az ellenőrzésével, ami esedékes volt. Már az induláskor vacakolt az autó és kb 1 km  megtétele után leállt. Nagy szerencsénkre egy idő után újra beindult, így el tudtunk gurulni a szervizbe, ahonnan előző nap elhoztuk. A szerviz vezető készségesen jött megnézni  mi a baj, neki persze rögtön beindult, ment is vele egy kört, de azt mondta nem érez semmi gondot, szerinte nyugodtan mehetünk tovább. Valóban gond nélkül meg is érkeztünk Freo-ba (az itteniek így becézik Fremantle-t), szépen leparkoltunk egy nagy parkoló házban és amíg Matyi visszament a rasztáit igazíttatni:-), mi Micóval sétáltunk, nézelődtünk.

Később hármasban még shoppingoltunk egy kicsit aztán indultunk (volna) hazafelé. Az autó ugyanis egyáltalán nem akart elindulni. Matyi indítózott veszettül, de semmi, aztán már félő volt, hogy az aksi lemerül így abbahagyta. Mivel egy parkolóházban voltunk így nagy sanszunk nem volt sem betolni sem egyéb módon elindítani. Kínunkban Micivel taszigálni kezdtük (elég vicces volt, hiszen az autó vagy 4 méter hosszú és másfél tonna) és csodák csodája egyszer csak bepöccent és elindultunk. Sikeresen kijöttünk a parkoló házból és pont a sarokig jutottunk, amikor újra leállt. Na onnantól aztán végképp se kép se hang nem volt. Begurultunk az út szélére és hívtuk az RAC-t (itteni sárga angyal), akik viszonylag gyorsan, kb 3/4 óra múlva meg is jöttek. Matyi időközben többször próbált indítózni , de semmi. Megjött a szerelőkocsi és emberünk  kérdezte  mi a gond, majd beindította az autót, ami pöccre röffent:-) Szerencsére amíg a motortérben nézelődött és Matyival beszélt arról, mit is cseréltek ki előző nap, addig a kis aranyos megint leállt és nem indult újra. Emberünk mondta, hogy akkor hívja a tréleres kollégákat, majd elment és negyed óra múlva meg is jött  a szállító autó, ami elvitt minket autóstól a Joondalup-i RAC telephelyre. Mivel már este 9 óra volt így berakták a műhelybe, mondván, hogy reggel majd ránéznek. Mind a szerelő, mind a két autómentős nagyon kedvesek voltak és a tagdíjban benne volt a mi hazaszállítmányozásunk is.

kezdik feltenni az autót

már majdnem fent van

23-án délelőtt aztán hívták Matyit, hogy mehet a kocsiért készen van. A hibamegállapításkor az derült ki, hogy az autóban valami crank engel senzor-t kellett cserélni, ami meg is történt és most már okés a kocsi. Matyi fizetett 580 dollárt és indultunk haza, ami nem  igazán jött össze, ugyanis a kocsi néhány száz méter után leállt.  Hívtuk a szervizt azonnal és mondták, hogy sajnos csak a hivatalos úton tudnak jönni értünk, központilag küldenek egy szerviz kocsit stb. Az autó bekerült a szervizbe újra és mivel már utolsó munkanap volt, így mondták, hogy marad is, majd a két ünnep között ránéznek. Mindenki nagyon kedves és segítőkész volt ugyan, de akkorra már eléggé idegesek voltunk mindahányan, mert azon túl, hogy ezen a vidéken autó nélkül mozdulni sem lehet, a gyerek közel ezer dollárt hagyott ott két nap alatt a szerelésre és nem működött a kocsija.Most egy kicsit megszakítom a történetet, ne legyen olyan unalmas, és mesélek a második itt töltött karácsonyunkról. 

Ahogy tavaly, úgy idén is finom meleg napra ébredtünk. A délelőtt nagy részét a parton töltöttük , délután Laci felvitte Micit  a lovacskájához, mi pedig Matyikámmal elkészítettük az ünnepi vacsit. Hideg lazactál, bujabesz (marseilles-i halleves)  és tiramisu volt a menü. Kora este aztán jött a Jézuska és a finom vacsit követően a teraszon beszélgettünk és ki -ki örült a nagyrészt technikai cikkeket tartalmazó karácsonyi ajándékának:-) Később aztán beszéltünk az otthoniakkal jó hosszan, így éjfél volt mire ágyba kerültünk.

az ünnepi asztal

boldog gyerekek

Micike ajándéka

Piper-hez is ment a Jézuska:-))

25-én reggel aztán elmentünk a Yanchep Laguna-hoz, ami most kivételes szépséggel várt minket. Meglepően sokan voltak, néhányan csillogó villogó jelmezben pezsgőztek a parton, jópofa volt.

Az egész délelőttöt ott töltöttük, sőt ott is ebédeltünk, ugyanis vittünk magunkkal sütni való dolgokat és a fiúk bevállalták, hogy megsütik, így mi lányok csak élveztük a fürdőzést és meleg étel várt minket mire kijöttünk a vízből. Délután aztán fáradtan értünk haza.

26-án reggel aztán elmentünk Boxing Day-ezni. Ez az a nap, amikor minden üzletben , (ami nem élelmiszer jellegű) nagy leárazások vannak. Tavaly lemaradtunk, mert nem is tudtunk róla, idén viszont minden képpen menni akartunk nézelődni. Már a Joondalup-i Good Guys előtt (ez egy nagy technikai üzlet) elég nagy sor várt a nyitásra, ahol össze is futottunk Juditékkal.  Itt jegyzem meg, hogy végre néha már látunk ismerős arcokat és összefutunk ismerősökkel a városban, ami nagyon hiányzott. Na szóval jól megbeszéltünk ki mit akar venni, aztán elbúcsúztunk és mentünk tovább, mert itt nem volt az a szájápoló center amire vágytunk. Végül persze a CBD-ben kötöttünk ki, ahol jó sokat vártunk mire egyáltalán a parkolóházba bejutottunk és a belvárosi utcák  meg aztán totál tele voltak. Sok üzlet előtt kígyózó sorok vártak a bejutásra. Mi persze csak oda mentünk be ahol nem kellett várni. Végül egy fényképező géppel lettünk gazdagabbak, de összességében megállapítottuk, hogy az egész inkább egy jól betáplált  " boxing day van, menj vásárolni!" kötelezettség, mint a valóban nagy leárazásokról szóló kiárusítás. Na mindegy itt is voltunk.

Délután aztán Andrásékat látogattuk  meg, ahol estig elbeszélgettünk, babáztunk.

Alex 6 hónapos

Regi az ajándékot nézi

Most visszatérek Matyi kocsijának történetéhez. 27-én hívták a gyereket, hogy mehet a kocsiért. El is indultunk és  mivel közös programot szerveztünk így megbeszéltük,  hogy lerakja majd a kocsit egy közeli nagy parkolóban és  megyünk tovább, mert aznap Mandurah-ba készültünk.  A szervizben mondták, hogy igazából nem csináltak semmit, mert a kocsi teljesen jól működött, ketten is kivitték próbaútra, rátették a számítógépes hibakereső programra és az sem mutatott semmi hibát, szóval mehetünk nyugodtan. Matyi el is indult, majd  800 méter után az autó leállt ! Nem részletezem a továbbiakat, de mivel ez a történet megint hosszabb várakozást sejtetett, ráadásul a hangulatunk  sem volt valami jó a helyzettől, így én felvittem Micót a lovardába és a mandurah-i programot pedig töröltük. Az autó visszakerült a műhelybe, ahol újra rátették a hibakereső csodamasinára, ami megállapította, hogy ugyanaz a baja, amiért eredetileg bekerült az autó, nevezetesen a crank engel senzort kellene cserélni. Mivel ez a csere megtörtént és a szerelők meg is mutatták a régi, kivett alkatrészt így nem maradt más, mint valami elektronikus problémára gyanakodni, amit viszont a számítógép nem mutatott ki. A történetnek még nem tudjuk a végét, ugyanis a kocsi maradt a szervizbe, mivel az elektromos szerelők csak január 3-án lesznek leghamarabb:-(

28-ára megbeszéltük pár ismerős családdal, hogy a naplementét a parton töltjük, mint közös programot. Össze is gyűltünk jó néhányan, és bár felhős volt az ég, mégis mire a nap lement gyönyörű látványban volt részünk. Mindenki hozott egy kis rágcsát, némi italt és a lassan lemenő napban gyönyörködve beszélgettünk.

naplemente parti

ugye milyen szééép??

Az est további részét  aztán nálunk töltöttük, ahol is megbeszéltük a szilveszterre tervezett programot. Idén úgy döntöttünk, hogy a közeli kikötőben lévő nagy szórakozó helyen töltjük az óév utolsó napját. Ugyan helyet már nem tudtunk foglalni, de mivel a belépés díjtalan, így majd visszük a kis székeinket és a parton elleszünk, ha meg táncolni akarunk bemegyünk a szórakozó helyre (legalábbis most ez a terv).

 De nem szaladok előre, mert még itt van a tegnapi nap is, mint történés. Tegnapra ugyanis szintén egy jónak tűnő programon vettünk részt Mártiék meghívására. A malaga-i piacon pénteken esténként karaoke program van és erre mentünk el. Az egészet úgy kell elképzelnetek, hogy egy nagy csarnokban  középen asztalok és székek vannak, körben pedig minden féle nemzetiségi étkezdék (ugyanúgy ahogy sok más helyen is, ezeket hívják itt food court-nek), valamint egy színpad, ahol élő zene illetve karaoke van. Ide mentünk el és bár a hely jópofa, ugyanezt az ételekről nem mondhattuk el, így mire hazaértünk mindegyikünk gyomor problémával küzdött. Szerencsére kialudtuk, nem lett komolyabb következménye a dolognak, de egy darabig vagy nem megyünk ide, vagy nem eszünk semmit.

a malagai piacon Mártival az előtérben

skacok

a három nagykislány

Micike arcfestése

A kicsit hosszúra nyúlt év végi beszámolómat befejezve kívánunk mindenkinek  nagyon jó szórakozást a ma estéhez és  

 

VIDÁM BOLDOG ÚJ ÉVET!!!!

karácsonyi üdvözlet

Kedves Mindenki!

Nagyon Boldog Békés Karácsonyt és Vidám Új Évet  

Kívánunk

Adri,  Laci,  Matyi,  Mici 

http://www.jacquielawson.com/viewcard.asp?code=2007134554829&source=jl999 

karácsonyi bulik

A tegnapi nap igencsak eseménydús volt az egész család számára. Igaz mindenki külön-külön a saját munkahelyén, illetve én a sulimmal, de évzáró karácsonyi partin vettünk részt. Matyiéknál meglepetés volt a dolog, hiszen a hivatalos elköszönés már 9-én megvolt, mégis szóltak nekik munka közben, hogy  a nap végén menjenek a központba, mert lesz egy kis ünneplés, ami egyben a jövő évi  Albany munka kapcsán egy megbeszélés is. Mivel ez volt az utolsó munkanapjuk így az utolsó lehetőség is, hogy összetrombitálják a csapatot. Végül is egy barbizással egybekötött beszélgetéssé alakult a dolog, ahol ugyan semmi újat nem tudtak meg Matyiék, viszont kaptak ajándékba céges pólókat, tollat, noteszt:-)

Másik hír, ami eddig nem volt publikus, hogy Matyi még csütörtökön elment Fremantle-be, mert a már igen hosszúra nőtt haját kezdte megunni és eldöntötte, hogy vagy levágatja vagy berasztáztatja. Mivel nem akartuk, hogy levágassa, a raszta meg már régi vágya volt, így csütörtökön már új fejjel érkezett haza. Meg kell mondjam én egy kicsit idegenkedtem a gondolattól, de a végeredményt látva nagyon örülök, hogy így döntött a gyerek.

(Most, mikor feltettem a képet vettem észre, hogy megint rossz a dátum, bocsi én már csak ilyen béna vagyok)

raszta Matyi

oldalról is

Laci munkaadója egy igen csak elegáns karácsonyi  partit szervezett a dolgozóinak. Kibéreltek egy jacht-ot és elvitték őket Rottnest-re egy egész napos kirándulásra. Ez egy közeli sziget, amiről most nem írok bővebben, mert még nem voltunk, de Lacinak nagyon tetszett, így van egy új úti célunk a közeljövőben.

Nekem ugye a parkban volt az évzáró, így oda vittem vagy 20 frissen sütött lángost, sajtot, tejfölt és mivel egy kicsit késtem, a már  roskadásig  telepakolt asztalra tettem. Érdeklődve nézték, aztán a német osztálytársam, aki egyébként nem ismerte a lángost, amit azért furcsállottam, hiszen melyik német nem volt még a Balatonon?- na mindegy, de Ő  elég bátor volt és letört egy darabot belőle. Elmondtam hogyan finom igazán : só, tejföl, sajt és a kezdeti idegenkedést követően tíz perc múlva üres volt a tálam:-) Persze minden elfogyott a végére és megint sok érdekes ízt kóstolhattam meg, így délben tele hassal jöttem haza.

Nem hagyott nyugodni a dolog az Argentin népi viselet nevét illetően, így kikérdeztem  Carolinát és most pótolom a hiányos infókat: a nemzeti viseletük a bombacha  gaucho, ami egy buggyos nadrág, az oldalán fonott hímzéssel, a kitűzőjük neve pedig escarapela.

 

bombacha gaucho

escarapela

Jorg ismerkedik a lángossal

az asztalon mindenféle finomság

David,(a tanárunk) a karácsonyi tortával

csoportkép

Micike tegnap ugyan kilógott a sorból, neki nem volt semmi érdemleges történés a napjában, de Ő meg mehetett a lovacskájához , így nagyon jól elvolt.

graduation day

Eljött a várva várt nap! Micikénk befejezte nyelviskolai tanulmányait és végre  igazi középiskolásként kezdheti a jövő évet:-)

Nagyon szerette ezt az iskolát, de azért már várta, hogy "rendes" suliba járhasson.

Hétfőn reggel volt az évzáró. Nem számítottam rá, hogy ilyen meghitt, mondhatni családias eseményre megyünk. Az iskola könyvtárát rendezték be az ünnepség céljából és mint kiderült csak a nyelviskolát befejező gyerekek, akik talán ha harmincan voltak - és szüleik, na meg a tanárok voltak jelen. Ettől függetlenül nagyon kedves kis ünnepség volt. Minden végzős osztályból egy gyerek elmondhatta a maga kis történetét miért is jött Ausztráliába. Mici volt az egyik kiválasztott. Aztán itt is, mint annak idején a currambine-i suliban, egyesével felolvasták a gyerekek nevét, kiosztották az aktuális tantárgyakban kimagasló eredményt elért gyerekeknek a különböző okleveleket és a végén még egy kisfilmet is megnézhettünk, amit év közben a különböző eseményeken készítettek a gyerekekről. Mici kicsit csalódott volt, mert számított oklevélre és nem kapott, de az élet már csak ilyen. Majd jövőre.

Mici a beszéde közben

megkapta a végzésről szóló oklevelet

barátok

a végzős csapat nagy része

Tegnap aztán hivatalosan is befejeződött a tanév, így mától élvezhetik a gyerekek a szünidőt!

Matyi is már csak a héten dolgozik , aztán 3 hét szabadság következik, mert a cégnél leállás van ilyenkor nyáridőben. Aztán a nagy újság, hogy az új évet Matyi fiunk már tőlünk kb 500 km-re kezdi, ugyanis január elején leköltöztetik a cég nagy részét Albany-ba, ahol egy nagy munkát megszereztek és valószínűleg egy,  másfél évig lent is lesznek. A főnök kibérelt egy nagy házat a fiúknak az Óceán partján, ahol majd laknak, és két-három hetente jönnek majd csak haza hétvégenként. 

Matyi nagyon boldog, hogy kap egy ilyen lehetőséget, egyrészt egy komplett építési folyamatban vehet részt, ami a szakmai  tanulmányainak nagyon jó lesz, másrészt egy kicsit önállósodhat, hiszen önellátóak lesznek és  mind  20-35 év közötti férfiak:-)

Laci végig dolgozza még a jövő hetet is, aztán még Ő sem tudja igazán mennyi szabadsága lesz, de gondolom  a két ünnep között itthon lesz.

Nekem holnap lesz a hivatalos évzáró, aminek keretén belül kimegyünk a Neil Hawkins parkba ( milyen érdekes, ez volt az első park ahova annak idején  először lementünk, Mici kedvenc parkja- és sokszor visszaköszön különböző események megrendezésekor) és mindenki a saját nemzeti ételeiből visz valami kóstolót. Ez már  nem először van így és nagyon klassz megismerkedni a különböző népek eledeleivel.

Ha már az ételekről esik szó.  Kb két hete volt az úgynevezett nagy vizsgánk, amikor is mindenkinek egy általa kiválasztott témáról kellett prezentációt készítenie; kb 6-10 percig beszélni róla, képekkel tárgyakkal alátámasztva a mondandót. Az én témám mi is lehetett volna más : a Magyar konyha története. Laci hathatós segítségével egy nagyon szép beszámolót sikerült összehozni, gyönyörű ételképekkel és magyarázatokkal. A vizsgám sikeres volt, ahogy mindenkinek a csoportomban. Nagyon tetszik az, hogy az ilyen megmérettetések egyben rengetek információval is szolgálnak, hiszen egy egy vizsgázót közösen hallgattunk és számos új dolgot tudtam meg pl. El - Salvador-ról, Thaiföldről vagy Vietnamról A kedvencem az argentínai beszámoló volt.  Carolina behozott magával számos nemzeti tárgyat, a maté-tea készítő edényen keresztül a híres nadrágjukig  (bocsi , de  nem emlékszem a nevére) és a formájában megtévesztésig a mi kokárdánkra hasonlító Argentin kitűzőjükig, amit  május 25-én a nemzeti ünnepükön viselnek.....érdekes beszámoló volt.

 maté tea készítő

 De miért is mesélem mindezt?  A vizsga után beszélgettünk és az egyik japán lány, Mayumi megkérdezte megtanítanám-e valamilyen magyar étel elkészítésére, amire lelkesen igent is mondtam. Persze közben többen is ott voltak, így a végére már 6-8 lány kérte, hogy csináljak valami magyaros ételt, aminek az elkészítését ők is megtanulhatják. A vége az lett, hogy kedden egy klassz "sertéspörkölt nokedlival, ubisalival" bemutatót kreáltam, ami nagyon jó hangulatban telt és mindenkinek nagyon ízlett a végeredmény.  Másnap kérdezték a lányok, mikor lesz a következő főzőcske?  Ez adott ötletet, mi lenne ha miniben elkezdenék  egy házi főzőiskolát. El is készítettem a szórólapot, amit aztán a tanárunk átnézett, majd  kijavított és tegnap szétosztottam a lányok között. Ez már nem ingyenes, hiszen ennyi embert nem etethetek a végtelenségig, de igazából csak az alapanyag ára és egy kicsi "munkadíj" van benne.  Hetente egy alkalommal jönnénk össze, mindenki hozhat ismerőst, barátot és szép lassan megtanulhatnának sok magyar finomságot elkészíteni. Nagyon lelkesedtek az ötletért. Mivel most mindenki a karácsonyra készül, így a mára tervezett székelykáposzta bemutató elmarad és a jövő heti gulyás készítés sem biztos, bár  a gulyást szinte mindenki ismeri vagy hallotta! így arra nagyon kíváncsiak. A lényeg, hogy a jövőt tekintve kezd kirajzolódni egy ötletem, mert ha sikerül alkalmanként 5-6 embert megtanítanom egy egy étel elkészítésére akkor ezzel egy kis pénzhez is jutok és talán beindulhat egy olyan dolog, amit szívesen csinálnék. Persze lehet, hogy ez is csak egy próbálkozás lesz, ami hamvában elhal, de akár be is jöhet a dolog:-))

mikulás

A tegnapi napunk nem túl jól indult, ugyanis Matyi reggel 7-kor telefonált, hogy a munkahelyén nekiment egy kompresszornak és az oldalán lévő kiálló vasdarab szétvágta a jobb lábszárát. Végül is 10 öltéssel megúszta és azt mondja nem is fájt annyira, amennyire csúnya volt. Lefotózta a sebet, de nem merem közölni, mert elég durva. Minden esetre az ausztrálokra olyan nagyon jellemző és állandó OHS (occupation, health and safety) már megint csorbát szenvedett. Szinte hetente kell végig hallgatniuk a dolgozóknak a különböző védőbeszédeket, hogyan is vigyázzunk a testi épségünkre, milyen óvintézkedésekre van szükség a veszélyes területen dolgozóknak stb (és ez értendő nem csak a fizikai dolgozókra), na hát ennyire vigyáznak rájuk! Se egy darab hungarocell, se valami figyelmeztető tábla nem volt, hogy észre lehessen venni a veszélyesen kiálló darabot. Persze mondanom se kell, mire Matyit összevarrták már eltűnt a kompresszor onnan.

A nap végül is kellemesen folytatódott, mert Matyi délben hazajött és mivel azt mondta egyáltalán nem fáj a lába,  így felkerekedtünk és bementünk a városba egyet nézelődni. Nagyon kellemes délutánunk volt, ettünk egy finom laksát, nézelődtünk, aztán kávéztunk egy igazi olasz kávézóban a London Court-ön (ez egy nagyon édes kis utcácska a belvárosban, tele apró bolttal és néhány kávézóval) és jól megbeszéltük az élet ügyes bajos dolgait.

Este aztán hazafelé menet  be kellett mennem tejért a közeli IGA-ba s boldogan láttam, hogy bár igen csekély a választék, de azért meg tudom lepni a gyerekeimet mikulással. Így ma korán reggel sikeresen becsempésztem a szobájukba egy kis csokimikulást meg mikulás nyalókát. Remélem örülni fognak.

Nektek is ezúton kívánunk kellemes Mikulást, remélem kitettétek a tejet az ablakba?

Linduskám küldött képet is róla, Ő hogy várja:-))

saját készítésű mézeskalács!

multiculture

Mici  keddi World Day-es bulijáról sikerült szereznem még képeket, mert megjött az iskola újságja és egészen jól be tudtam szkennelni belőle, illetve Micike is hozott haza pendrive-on  néhány képet. Érdekes adatokat olvastam  a nyelviskolával kapcsolatban. Nevezetesen : 77 diák járt ebben az évben különböző korcsoportok és tudásszint szerint, akik több, mint 30 féle nyelven beszélnek

A 20 afrikai diák 10 féle afrikai nyelvjárásban (amharic, arabic, dinka, fulla, krio, madi, madingo, oromo, somali, tigrinya), a 15 kínai  két féle nyelvjárásban (cantonese, mandarin), 11 thai, valamint 4-4 indonéz és vietnami tanuló. Hárman a gujerati-t beszélik:-) Kettesével járnak  a farsi, a magyar, a koreai, a litván (először az iskola történetében), a portugál, az orosz és a tagalog nyelven beszélők közül. Ezen kívül egy-egy holland, japán, sinhalese, szlovák, spanyol és török gyerek van még. Persze  számomra sok az ismeretlen nyelv (farsi, ,tagalog, sinhalese), de biztosan én nem vagyok elég művelt.

A lényeg, hogy Ausztrália, csakúgy mint ahogy Amerikára is mondják egy nagy olvasztótégely vagy szebb szóval multikulturális ország.

ilyen színes volt a felvonulás

pillanatkép

egy szép ruha

 

 

aranyos

Este hazafelé jövet a lovardából éppen jót beszélgettünk, mikor hirtelen Laci nagyot fékezett. Egy kacsa mama és 10 kicsi kacsagyerek próbált meg ugyanis előttünk átmenni az úton. Szerencsére sikerült megállnunk és a mellettünk lévő autó is ügyesen fékezett. Kiszálltunk az autóból és próbáltuk terelgetni őket, de persze a szembelévő forgalom felé indultak el. Addigra már  más autókból is kiszálltak és megállítottuk a forgalmat, majd közös erővel, sikeresen átnavigáltuk őket a megfelelő oldalra, ahol sejtésünk szerint lakhatnak, lévén ott egy park benne egy tóval.

Nagyon tetszett, hogy az emberek mosolyogva és zokszó nélkül segítettek, sajátjukénak érezve a megoldandó feladatot:-)

world day

Ma reggel Micivel mentem együtt az iskolájába, megnézni a World Day eseményeit. Mivel sok sok nemzet él itt együtt és a nyelviskolában meg aztán különösen koncentrálódik a mindenféle nemzet szülötte, így érdekes műsor volt várható. Már a folyosón láttam, hogy különböző "zászlók" vannak kiállítva egy-egy ország nemzeti színében ill jelképével, amit, mint kiderült  az adott ország gyerekei készítettek. A mi kislányaink sajna kék színű zászlót  kaptak és azt próbálták meg  magyarossá varázsolni. A végeredmény végül is nem lett rossz.  

"zászlók" a folyosón

a lányok által kézzel festett címerünk

Az iskola tornatermében gyülekeztünk mi szülők. Csodálkozva láttam, hogy alig vagyunk egy páran, aztán Márti felvilágosított, hogy a High School-ban történő eseményekre már ritkán mennek el a szülők. Viszont az iskolába járó gyerekeken kívül voltak még más iskolából is osztályok, így a terem pillanatok alatt megtelt. Kíváncsian vártuk a felvonulást.

A műsor egy kínai sárkánytánc bemutatóval kezdődött, nagyon látványos volt, majd  felvonultak a különböző nemzetiségek képviselői népi ruhákban. Igazán színpompás volt! Készítettem képeket, de a terem sötétsége és/vagy a fényképezőgépünk gyenge képessége  miatt nem lettek az igaziak a fotók.  Elég sok számomra ismeretlen nevű országból  voltak gyerekek (Burundi, Djbuti -Ti hallottatok már ezekről?) és volt olyan ország ahonnan egész népes csapat volt a színpadon (Kína, India,Vietnam,Thaiföld). A mi két kislányunk édesen tipegett be az egyforma ruhájukban, amit még Márti segítségével otthonról szereztünk be, és ahogy néztük tetszettek is a közönségnek.

a kínai sárkány bevonulása

 

lánykáink (bocsi a képminőség miatt)

 

 

szereplés után

a zászlónál

hármasban

A felvonulás végén egyszerre összegyűltek a színpadon a gyerekek és elénekeltük (na jó ez túlzás, énekelték) az ausztrál Himnuszt.

Aztán  különböző, a saját országukra jellemző nemzeti  táncokat mutattak be a  tanulók.  Némelyik nagyon színvonalas volt, konkrétan az afrikai dobokkal  előadott tánc hatalmas sikert aratott, mi  nézők ütemesen doboltunk a lábunkkal és tapsoltunk végig.

Miciék tánccal nem készültek ugyan, de egy néhány mondatos magyarországi bemutatkozást elmondott, miközben a háttérben Magyarországról készült képeket mutattak be.

Márti csinált videófelvételt is, ha sikerült és megkapom, teszek fel belőle.

A másfél órás műsor egy percében sem unatkoztunk, nagyon jó kis reggeli móka volt:-)

kólika

Már meséltem, hogy a lovak egyik legrettegettebb betegsége az a bizonyos kólika, amikor a gyomrukban összegyűlik a homok, amit legeléskor megesznek és sárrá dagadva nem tud kiürülni. Egy idő után ez komoly bántalmakat okoz, a ló nem tud üríteni és súlyos esetben ebbe bele is pusztulhat.

Pénteken mikor Miciért mentünk a lovardába kora este, Kiscicánk kisírt szemekkel sétáltatta Pipert. Kérdeztük mi a baj? Kiderült, hogy bár lovagolt rajta délután, de amikor enni adott neki, akkor nem evett és már többször lefeküdt a földre, ami különösen nem jó jel a lovaknál. Attól fél, hogy bekólizott és  most próbálja mozgatni. Vártunk  egy ideig, de Piper valóban úgy nézett ki, hogy nincs jól és mindig le akart feküdni. Szerencsére a lovarda tulajdonosa nemsokára hazaért és amikor elmondtuk neki mire gyanakszunk megnézte a lovacskát. Ő is úgy látta kólika lehet, de mondta Micinek ne izguljon valószínűleg időben észre vette a bajt és lehet, hogy egy fájdalomcsillapító injekció segíteni fog. Ugyanis ha fáj a gyomra és nem mozog akkor ugye nem is indul be a bélmozgása sem, viszont ha kiküszöböljük a fájdalmat talán  jobban mozog és eredményesebb lesz az ürítés is. Megkapta Piper az injekciót, majd egy fél órát intenzíven hordozta Mici körbe körbe, de nem történt semmi, talán annyi, hogy látszólag  jobba lett  Piper és már nem akart mindig lefeküdni. Végül, mivel már korom sötét volt és úgy sem tudtunk mást csinálni, így betettük egy zöld legelő részre és a lovarda tulajdonos megígérte, hogy még éjjel ránéz és küld sms-t, hogy mi van. Éjfélkor aztán jött a hír, hogy minden oké, Piper evett s kakilt is már többször. Mondanom se kell, hogy Mici szinte semmit nem aludt az éjjel, így reggel alig bírt felébredni. Aztán a  tegnapot végig kint töltötte a lovacskájával és úgy néz ki,  hogy minden rendben. Biztonságból még főztem egy adag sütőtökpürét, amibe tettem egy kis ricinus olajat is, (ez egy népi gyógymódként ismert kezelési forma) és Laci egy házi gyártású "cumisüvegből" meg is itatta Piperrel. Estére már határozottan jól volt, ma pedig vígan nyihogott mikor mentek hozzá:-)

Azért ezt a fajta izgalmat kihagytam volna.

újra itt a nyár

 Írom ezt a 37 fokos melegben,  ugyanis a héten már igencsak befűtöttek itt nálunk és két napja 36-37 fokok  vannak.  Reggel 1/2 8-kor már 29 fokot mutatott az egyébként garázsban álló autónk induláskor. Ez egyben jelzi azt is, hogy lassan vége a tanévnek, már csak 3 hét és kezdődik a nyári vakáció. Micike  ugyan várja a szünetet, hogy Piper-rel lehessen, de iskolába járni is nagyon szeret, így szomorkodik egy kicsit. Ráadásul vége a nyelviskolás tanulmányainak és sok barátjától kell elbúcsúznia.  Azért még lesznek események, többek közt  jövő héten lesz a " World Day", azaz az iskolába járó  sokféle  nemzetű diák bemutatkozik egymásnak  Mi is beszereztünk magyaros ruhát -  még Matyi hozta otthonról - és a két kislány (Reni és Mici) egyforma öltözékben lesznek. Nagyon kíváncsian várom az eseményt, amire csak én tudok majd elmenni, lévén napközben van és a fiúk ugye dolgoznak.

Megkapták a gyerekek a jövő évi tanrendet is. Érdekes felépítésű az oktatás. 6 alap tantárgy van, amit mindenki tanul. Ezek : matematika, történelem, angol (ezt minden olyan gyereknek magas óraszámban kell vennie akinek nem anyanyelve az angol), élővilág-környezet, sport és egészségtan. E mellett vannak fakultációk, amikből hármat választhatnak, ki-ki kedve szerint. Micike a táncot, az  aviation-t (repüléstechnika) és az outdoor education-t ( szabadon fordítva  kültéri oktatás, gyakorlatilag mindenféle szabadban végezhető sportot magába foglal). A repüléstechnikai fakultációra külön felvételizni kellett és Micó ezt sikeresen teljesítette. Kérdeztük mi lehet izgalmas egy ilyen tárgyban? Azt mondja érdekli a repülés és különben is olyan kevesen ismerkednek ezzel a dologgal:-) Minden esetre kezd kirajzolódni a jövő évi tanrend már most és a gyerekek lelkesen vesznek részt a kialakításában a tanárokkal együtt.

A hét végi Mindarie Festival-ról is egy pár  szóban: nagyon kellemes időnk volt  és bár messze nem volt az a nagy nyüzsgés a parton,  mint tavaly ilyenkor, mégis eltöltöttünk egy-két órát lent. Később aztán nálunk gyűltünk össze és a "hagyományoknak " megfelelően nagy halom lángost sütöttünk , majd később egy adag kürtős kaláccsal  folytattuk. Jókedv, móka  és kacagás jellemezte a napunkat.

gólyalábú néni:-)

a parti kávézóban

zenészek az árnyékban

készül a kürtős kalács

beszélgetünk

este már a házban folytattuk

no de ilyet

A karácsony ugyan még jó pár hét, de ahogy tavaly, úgy már idén is sok helyen október végén feldíszített fákkal találkoztunk a bevásárló központokban. Ráadásul a múlt hét végén mikor éppen a vasárnapi pizzásához való alapanyagokat mentünk megvenni, láttunk egy husky-k által húzott kerekeken futó szánt, rajta a Mikulással! Mit ne mondjak! Még mindig nem tudtuk magunkévá tenni a karácsony és marhameleg összefüggését, de hogy már november elején megérkezik a Mikulás!!!! Ráadásul itt nincs is a mi szokásunk szerint Miklós napján  virgáccsal és csokikkal telepakolt ablak. (még jó, mert minden szétolvadna:-) Az embereket  egészen egyszerűen rávezetik a vásárlásra, pénz költésre, hiszen az üzletek dugig telve a vásárlókkal, miért ne szánkóztatnák meg a porontyokat, vagy fotóztatnák le a Mikulással akár már novemberben? Természetesen fotósok hadától körbevéve, így a karácsonyi ajándék el is készülhet időben a nagyiknak. Megért volna egy fotót nekünk is, de nem készültünk.-)

Mivel az időjárás az elmúlt héten meg-meg  tréfált bennünket, így nem terveztünk semmilyen kirándulást, viszont szombaton Éváékat láttuk vendégül egy jó csülkös bablevesre, darts party-val egybekötve (már nekünk is van remek darts táblánk), vasárnap  pedig Mártiék jöttek át pizza ebédre. Végül is  a beígért eső vasárnap elmaradt, így ebéd után lementünk a partra egyet sétálni velük.

Közben új információval lettem gazdagabb. Juditék vasárnap Balira repültek 10 napra. Balázs meglepte a családot és elvitte őket egy kicsit kikapcsolódni. Mint kiderült még éppen időben, hiszen Bali-n a november végétől márciusig terjedő időszak igencsak esős. Na és itt dőlt csávába a tervem, miszerint karácsonykor menjünk Balira:-( Azért elkeseredve nem vagyunk, keresünk majd más alternatívát.

Most minden esetre fókuszálunk a hét végére, hiszen vasárnapra mintegy 20-25 fős társaság várható hozzánk egy jó kis lángos és kürtős kalács sütő nyárköszöntő parti keretén belül, ami már "hagyományosnak" tekinthető, lévén tavaly is ilyenkor gyűltünk össze  nálunk jó néhányan.

alkottam

A sok változás, ami az életünkben történt mióta ezen a földrészen élünk, hozott magával számos újdonságot az étkezésünkbe is. Ez persze nagyrészt annak köszönhető, hogy a megszokott alapanyagok beszerzése sokszor nehézségbe ütközik, másrészt úton útfélen csalogatnak a különböző ázsiai típusú étkezdék. Itt ettünk először, még 2006-ban laksát, ami azóta is az egyik kedvencünk és mostanában igen sokat vettünk sushit is. Így gondoltam egy nagyot és elhatároztam, hogy megpróbálom én is elkészíteni ezt a japán finomságot. Mivel az osztályomba több japán lány is jár, így kikérdeztem őket valamennyire, de aztán persze az internetet hívtam segítségül. Az alapanyagok beszerzése nagyon egyszerű volt és végül is a képen látható mennyiség  tizedébe került az üzletéhez képest. A fiúk egyöntetű  véleménye alapján olyan volt, mint az eredeti. Micó fintorogva bár, de megkóstolta és közölte, hogy nem szereti a sushit.

első sushi-m

Ha már Micinél tartok :  Piper nagy valószínűséggel patapuhulásban szenved, ami a mostani csapadékos időnek köszönhető. Igazából nem kell vele semmit csinálni, csak tisztítani a patáját és olajjal kenegetni, valamint próbálni szárazon tartani a területet ahol a ló tartózkodik.

Gyöngy csodaszépre sikeredett! Vasárnap elhoztuk Attiláéktól , akik még egy kellemes kávézós beszélgetésre is meghívtak minket. El is gondolkodtunk azon, hogy mennyire másképp alakulnak itt a kapcsolatok, hiszen otthon mikor jutna eszébe az autószerelőnek meghívni bárkit, még ha évek óta jársz is hozzá.

ilyen lett

"patabaj"

A tavasz végefelé járva a tavalyi évhez képest sokkal csapadékosabb időnk van, ami egyrészt nagyon kellemes, mert szép zöld még minden s nem kell locsolni, viszont kevesebb a program lehetőség is. Éváékkal megbeszéltük, hogy  vasárnap lemegyünk a Moore-hoz, de mivel két napja esik és egészen hétfőig ilyen időt jósolnak, így töröltük ezt a programot. Ráadásul  Gyöngy-ért is holnap kora délután mehetünk,  és ez kettévágja a napunkat, úgy hogy maradnak az egyéb teendők. Micike gondoskodott is róla, hogy legyen mit csinálnia, mert sikerült Pipert egy másik  paddoch-be (ez az a zöld terület ahol laknak a lovak) költöztetnie a lovardán belül és most a kis házikóból, ahol a szénát és egyéb élelmet tárolja,  is átköltözik egy másikba. Ez azért nem lesz most egyszerű mutatvány, lévén pont a múlt héten érkezett meg 21 bála széna és nem kevés zsákos kaja, szóval a holnap délelőtt rámegy a pakolászásra, természetesen némi apai segítséggel. Tegnap kisírt szemekkel jött haza Micó, mert Piper sántítani kezdett lovaglás közben és megijedt, hogy valami komolyabb baja van, de aztán mára már jobban lett, remélhetőleg nem vészes a dolog. Az egyik lovardabéli ismerőse szerint túl sok proteint adott a lovacskájának és ez okozhatta, így most átállította az étkezést és figyeljük mi lesz. Lovagolni most pár napig nem tud, de ez legyen a legkevesebb. Hihetetlen mennyi mindenre kell figyelni egy állattal kapcsolatban és a legnagyobb jóindulattal is történhetnek bakik, mint most, amikor Micó azt hitte csak jót tesz, ha erősíteni próbálja Piper kondícióját.

Piper "fly"maszkban

gyakorlás közben

Micike egyébiránt lassan befejezi a nyelviskolai évet és ez ügyben be is hívták a szülőket egy megbeszélésre a jövőt illetően. Laci csütörtökön reggel volt bent az igazgatónál. Azt tudtuk, hogy Mici szeretne itt maradni Greenwood-ban, már csak az volt a kérdés, hogy korának megfelelő 9.-ik osztályba, vagy esetleg a lemaradásait pótlandó 8.-ban kezdjen, ugyanis az elmúlt évben több szintet is ugrott a nyelviskolában s minden osztályban mást tanult egyes tárgyakból. Végül is az igazgató szerint, aki nagyon meg van elégedve Mici teljesítményével, nyugodtan engedhetjük 9.-be. Így ha minden igaz most már hárman kezdik meg magyar kislányok a következő évet egy osztályban, mert időközben még egy kislány érkezett, Orsiék Virginiája, aki szintén egykorú velük. Ez igazán érdekes, mert ha emlékeztek már az is nagy szó volt, hogy két magyar  egyidős kislány jár oda:-)

Az is jópofa, hogy már  több évfordulós esemény van az itteni életünkben. A Trek the trail-ről ugyan szépen lemaradtunk idén, viszont újra lesz Mindarie fesztivál november 20-án, ami tavaly végül egy jó kis ismerkedős, lángos és kürtős kalács sütögetéssel egybekötött délutánt jelentett. Azóta igencsak megnövekedett az ismeretségi körünk, de azért kacérkodunk a gondolattal, hogy hagyománnyá téve az eseményt, újra megszervezzük.

Aztán holnap lesz szintén egy éve, hogy a Hillarys-i kikötőből először mentünk vitorlázni, amit most az idő és az egyéb elfoglaltságaink miatt kihagyunk, de változatlanul egyik nagy jövőbeni terve a fiúknak, hogy vitorlázni járjunk. Persze a tavalyi fellángolást követően, amikor Matyi rögtön vitorlást akart venni:-), kicsit ellaposodott a kérdés, de  változatlanul ez az egyik dédelgetett álmunk.