A valódi ok az, hogy egy életünk van, azt meg próbáljuk úgy leélni, hogy abban örömünk teljen. Arról nem is beszélve, hogy nem szeretnénk öregségünkre egy fél világnyi távolságra lenni, az akkor már felnőtt és a boldogulásukat külföldön megtaláló gyerekeinktől! Na nem. Akkor gyerünk együtt, még most, amíg aktívak vagyunk és van esély az újat megszokni.
Persze, nem lesz könnyű! Sőt, nehéz lesz, biztos. De ezek a kihívások visznek előre, az egészet egy nagy kalandnak fogjuk fel. Másképp nem is lehetne (gondolom én).
Hazafiatlan cselekedet? A közösségre csak nagyon kis mértékben hat negatívan elhatározásunk. Mi, azzal hogy továbblépünk, nem okozunk direkt módon kárt. Ugyanezt nem lehet elmondani azokról, akik immáron 20 éve irányítják az országot, a "többség" akaratából...és tart Magyarország ott, ahol tart! Belefáradtam abba, hogy a jobbító szándék, ha nem felülről jön nem érvényesül. Felülről meg csak igen ritkán (konvergál a zérushoz)... Belefáradtam, hogy nem lehet kimondani a gondolatokat, nem lehet élni demokratikus jogainkkal, sőt egyáltalán ne foglalkozzunk politikával, vagy a nemzet sorsával. Mert akkor radikális-, neo...-, kirekesztő- és még mit tudom én mi vagy. Na én nem. Inkább elköszönök. Amíg tehetem...Hiszem, hogy a gyökereim itt maradnak és nem kerülhetek olyan helyzetbe, hogy kénytelen legyek azokat megtagadni. Maradásom esetén az előbbiek felől nem vagyok biztos,...sajnos.
Azt is be kell azonban valljam, hogy amióta az eszemet tudom, Ausztráliába készültem. Gyerekként minden, ami ausztrál volt, onnan kaptam (Anyám nővére és bátyja révén, akik '56-ban oda disszidáltak) ajándékként, számomra a legbecsesebb dolog volt. Az a röhej, hogy 2006-ig azt sem tudtam, hogy valóban tetszene-e, tényleg olyan klassz hely, mint amilyennek elképzeltem?..pedig akkor már túl voltam az első kivándorlási próbálkozásomon...
Kedves olvasóim, tényleg olyan klassz és minden várakozásomat felülmúlta!
Tehát: ...ezért is.. megyünk!
Persze, nem lesz könnyű! Sőt, nehéz lesz, biztos. De ezek a kihívások visznek előre, az egészet egy nagy kalandnak fogjuk fel. Másképp nem is lehetne (gondolom én).
Hazafiatlan cselekedet? A közösségre csak nagyon kis mértékben hat negatívan elhatározásunk. Mi, azzal hogy továbblépünk, nem okozunk direkt módon kárt. Ugyanezt nem lehet elmondani azokról, akik immáron 20 éve irányítják az országot, a "többség" akaratából...és tart Magyarország ott, ahol tart! Belefáradtam abba, hogy a jobbító szándék, ha nem felülről jön nem érvényesül. Felülről meg csak igen ritkán (konvergál a zérushoz)... Belefáradtam, hogy nem lehet kimondani a gondolatokat, nem lehet élni demokratikus jogainkkal, sőt egyáltalán ne foglalkozzunk politikával, vagy a nemzet sorsával. Mert akkor radikális-, neo...-, kirekesztő- és még mit tudom én mi vagy. Na én nem. Inkább elköszönök. Amíg tehetem...Hiszem, hogy a gyökereim itt maradnak és nem kerülhetek olyan helyzetbe, hogy kénytelen legyek azokat megtagadni. Maradásom esetén az előbbiek felől nem vagyok biztos,...sajnos.
Azt is be kell azonban valljam, hogy amióta az eszemet tudom, Ausztráliába készültem. Gyerekként minden, ami ausztrál volt, onnan kaptam (Anyám nővére és bátyja révén, akik '56-ban oda disszidáltak) ajándékként, számomra a legbecsesebb dolog volt. Az a röhej, hogy 2006-ig azt sem tudtam, hogy valóban tetszene-e, tényleg olyan klassz hely, mint amilyennek elképzeltem?..pedig akkor már túl voltam az első kivándorlási próbálkozásomon...
Kedves olvasóim, tényleg olyan klassz és minden várakozásomat felülmúlta!
Tehát: ...ezért is.. megyünk!
0 hozzászólás, vélemény:
Megjegyzés küldése