Kicsi lányom (aki már nem is annyira csöppség, hiszen 11 éves múlt májusban) kikönyörgött drága édesanyjától egy nyuszit. Azt hiszem abban, hogy nejem engedett, nagy szerepe van annak, hogy a tavalyi fekete nyuszit kb. 1 hét alatt el kellett hantolnunk a kert egyik zugában, mondanom sem kell, sűrű könnyhullatások közepette. Vélhetően már eleve betegen jutott hozzánk, bár ez egyáltalán nem vigasztalta meg Mici lányom...
Nos az idén sokkal körültekintőbbek voltunk. Állatkereskedésből, garantáltan egészséges, őzbarna törpenyuszi került beszerzésre, a hozzá való kb 1/4 köbméteres szobaketreccel, itatóval, nyúl WC-vel, forgáccsal, speciális száraz eleséggel egy rakat jótanáccsal és intelemmel.
Nos az idén sokkal körültekintőbbek voltunk. Állatkereskedésből, garantáltan egészséges, őzbarna törpenyuszi került beszerzésre, a hozzá való kb 1/4 köbméteres szobaketreccel, itatóval, nyúl WC-vel, forgáccsal, speciális száraz eleséggel egy rakat jótanáccsal és intelemmel.
Azóta a nyúl, akit azonnal Pitypang névre keresztelt kisgazdája, dacára annak, hogy nemét csak egy hónapja tudtuk meg, tőrpe mivoltára fittyet hányva akkorára nőtt, hogy nagyobb, mint a macskánk...
Túl vagyunk egy-, majd még egy oltáson (szúnyog ellen, mert arra naggggyon érzékeny...) és beszereztünk egy szép nyuszi-pórázt, mert valamivel ugye kell tudni sétáltatni is a kis drágát. De nem ám a napon, (mert attól könnyen napszúrást kap...nem is tudtátok??)
Túl vagyunk egy-, majd még egy oltáson (szúnyog ellen, mert arra naggggyon érzékeny...) és beszereztünk egy szép nyuszi-pórázt, mert valamivel ugye kell tudni sétáltatni is a kis drágát. De nem ám a napon, (mert attól könnyen napszúrást kap...nem is tudtátok??)
0 hozzászólás, vélemény:
Megjegyzés küldése