A sok változás, ami az életünkben történt mióta ezen a földrészen élünk, hozott magával számos újdonságot az étkezésünkbe is. Ez persze nagyrészt annak köszönhető, hogy a megszokott alapanyagok beszerzése sokszor nehézségbe ütközik, másrészt úton útfélen csalogatnak a különböző ázsiai típusú étkezdék. Itt ettünk először, még 2006-ban laksát, ami azóta is az egyik kedvencünk és mostanában igen sokat vettünk sushit is. Így gondoltam egy nagyot és elhatároztam, hogy megpróbálom én is elkészíteni ezt a japán finomságot. Mivel az osztályomba több japán lány is jár, így kikérdeztem őket valamennyire, de aztán persze az internetet hívtam segítségül. Az alapanyagok beszerzése nagyon egyszerű volt és végül is a képen látható mennyiség tizedébe került az üzletéhez képest. A fiúk egyöntetű véleménye alapján olyan volt, mint az eredeti. Micó fintorogva bár, de megkóstolta és közölte, hogy nem szereti a sushit.
 |
| első sushi-m |
Ha már Micinél tartok : Piper nagy valószínűséggel patapuhulásban szenved, ami a mostani csapadékos időnek köszönhető. Igazából nem kell vele semmit csinálni, csak tisztítani a patáját és olajjal kenegetni, valamint próbálni szárazon tartani a területet ahol a ló tartózkodik.
Gyöngy csodaszépre sikeredett! Vasárnap elhoztuk Attiláéktól , akik még egy kellemes kávézós beszélgetésre is meghívtak minket. El is gondolkodtunk azon, hogy mennyire másképp alakulnak itt a kapcsolatok, hiszen otthon mikor jutna eszébe az autószerelőnek meghívni bárkit, még ha évek óta jársz is hozzá.
 |
| ilyen lett |
0 hozzászólás, vélemény:
Megjegyzés küldése