halloween

Az otthoni hagyománytól eltérően a halottak napját itt a  Halloween helyettesíti.

"Eredete a római időkre nyúlik vissza, amikor a rómaiak elfoglalták Angliát A kelta hagyományok közt szerepelt a samhain amit a kelta napisten tiszteletére rendeztek. Ekkor a mai Nagy-Britannia és észak-Franciaország területén élő kelták megünnepelték a kelta újévet, amely november 1-jére esett és megköszönték a napistennek, hogy a földet és a termést gazdaggá tette. Ezen az éjszakán, úgy hitték, hogy az elmúlt évben meghaltak lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel a lelkek ezen az éjjel vándorolnak a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a vándorlásukat. Ez a nap jelentette a sötétség kezdetét, mert a kelták azt hitték, hogy a napisten Samhain a halál és a sötétség istenének fogságába került. Október 31-én az újév előestéjén Samhain összehívta a halottakat, amelyek különböző formákban jelentek meg, ezek rossz lelkek, gonosz állatok figuráit öltötték magukra. A kelta papok egy hegytetőn a szent tölgy alatt gyülekeztek, tüzet gyújtottak és termény és állatáldozatokat mutattak be, majd a tűz körül táncoltak. Reggel a papok minden családnak adtak ebből a parázsból, hogy új tüzeket gyújthassanak velük, melyek elűzik a gonosz szellemeket és melegen tartják az otthonokat. A töklámpás lett az idők folyamán a halloween legfontosabb jelképe. Az angol egyenes fordítás „carved pumpkin”. Az ilyenkor használt kivájt vigyorgó töklámpás angol nyelvterületen elterjedt neve: Jack O’Lantern. A történet szerint nevét egy Jack nevű részegestől kapta, aki az ördögtől olyan ígéretet csikart ki, hogy lelke nem fog a pokolra kerülni. Jacket viszont a mennyországba sem fogadták be. Az ördög egy széndarabot adott Jacknek, amit ő egy marharépába rakott lámpásnak. Azóta Jack lelke ennek a lámpácskának a fényénél keresi nyugvóhelyét. Amerikában az eredeti marharépát a jóval látványosabb tök váltotta fel.  " (Wikipédia)

 Az Ausztrálok, mint angolszász népség előszeretettel követik az angol és amerikai hagyományokat. Az üzleteket feldíszítik hatalmas pókhálókkal, az eladók varázsjelmezbe öltöznek és mindenhol az ünnep kellékeit árulják.

Délután és este  a házak ajtajában jelmezbe öltözött gyerekek jelennek meg, akik Trick or treat!, szabadon fordítva: „Cukrot vagy csínyt!” kiáltással szólítják fel a lakókat állásfoglalásra. Elméletileg az ajtónyitónak van lehetősége „csínyt” azaz játékos fenyegetést választani, de nem jellemző. Általában a gyerekek édességet kapnak, a felnőttek pedig jót szórakoznak. Este pedig  többnyire baráti társaságban jelmezbált rendezve ülik meg ezt az ünnepet.

Mi nem készültünk semmivel, hiszen másképp szoktunk emlékezni és a mi gyerekeink már nagyok is. A délután csendesen telt, végül is csak kétszer kopogtattak. Aztán estefelé újabb kopogás után magyar hangokat véltem hallani az ajtóban. Mikor kinyitottam Juditék álltak az ajtóban teljes "harci díszben". Nekik már itt nőnek fel a gyerekeik, így ők követik az itteni példát. Nagyon megörültünk nekik, beinvitáltuk őket és még egy kis vasárnapról maradt süti is került az asztalra.

Judit és családja:-)