"patabaj"

A tavasz végefelé járva a tavalyi évhez képest sokkal csapadékosabb időnk van, ami egyrészt nagyon kellemes, mert szép zöld még minden s nem kell locsolni, viszont kevesebb a program lehetőség is. Éváékkal megbeszéltük, hogy  vasárnap lemegyünk a Moore-hoz, de mivel két napja esik és egészen hétfőig ilyen időt jósolnak, így töröltük ezt a programot. Ráadásul  Gyöngy-ért is holnap kora délután mehetünk,  és ez kettévágja a napunkat, úgy hogy maradnak az egyéb teendők. Micike gondoskodott is róla, hogy legyen mit csinálnia, mert sikerült Pipert egy másik  paddoch-be (ez az a zöld terület ahol laknak a lovak) költöztetnie a lovardán belül és most a kis házikóból, ahol a szénát és egyéb élelmet tárolja,  is átköltözik egy másikba. Ez azért nem lesz most egyszerű mutatvány, lévén pont a múlt héten érkezett meg 21 bála széna és nem kevés zsákos kaja, szóval a holnap délelőtt rámegy a pakolászásra, természetesen némi apai segítséggel. Tegnap kisírt szemekkel jött haza Micó, mert Piper sántítani kezdett lovaglás közben és megijedt, hogy valami komolyabb baja van, de aztán mára már jobban lett, remélhetőleg nem vészes a dolog. Az egyik lovardabéli ismerőse szerint túl sok proteint adott a lovacskájának és ez okozhatta, így most átállította az étkezést és figyeljük mi lesz. Lovagolni most pár napig nem tud, de ez legyen a legkevesebb. Hihetetlen mennyi mindenre kell figyelni egy állattal kapcsolatban és a legnagyobb jóindulattal is történhetnek bakik, mint most, amikor Micó azt hitte csak jót tesz, ha erősíteni próbálja Piper kondícióját.

Piper "fly"maszkban

gyakorlás közben

Micike egyébiránt lassan befejezi a nyelviskolai évet és ez ügyben be is hívták a szülőket egy megbeszélésre a jövőt illetően. Laci csütörtökön reggel volt bent az igazgatónál. Azt tudtuk, hogy Mici szeretne itt maradni Greenwood-ban, már csak az volt a kérdés, hogy korának megfelelő 9.-ik osztályba, vagy esetleg a lemaradásait pótlandó 8.-ban kezdjen, ugyanis az elmúlt évben több szintet is ugrott a nyelviskolában s minden osztályban mást tanult egyes tárgyakból. Végül is az igazgató szerint, aki nagyon meg van elégedve Mici teljesítményével, nyugodtan engedhetjük 9.-be. Így ha minden igaz most már hárman kezdik meg magyar kislányok a következő évet egy osztályban, mert időközben még egy kislány érkezett, Orsiék Virginiája, aki szintén egykorú velük. Ez igazán érdekes, mert ha emlékeztek már az is nagy szó volt, hogy két magyar  egyidős kislány jár oda:-)

Az is jópofa, hogy már  több évfordulós esemény van az itteni életünkben. A Trek the trail-ről ugyan szépen lemaradtunk idén, viszont újra lesz Mindarie fesztivál november 20-án, ami tavaly végül egy jó kis ismerkedős, lángos és kürtős kalács sütögetéssel egybekötött délutánt jelentett. Azóta igencsak megnövekedett az ismeretségi körünk, de azért kacérkodunk a gondolattal, hogy hagyománnyá téve az eseményt, újra megszervezzük.

Aztán holnap lesz szintén egy éve, hogy a Hillarys-i kikötőből először mentünk vitorlázni, amit most az idő és az egyéb elfoglaltságaink miatt kihagyunk, de változatlanul egyik nagy jövőbeni terve a fiúknak, hogy vitorlázni járjunk. Persze a tavalyi fellángolást követően, amikor Matyi rögtön vitorlást akart venni:-), kicsit ellaposodott a kérdés, de  változatlanul ez az egyik dédelgetett álmunk.