graduation day

Eljött a várva várt nap! Micikénk befejezte nyelviskolai tanulmányait és végre  igazi középiskolásként kezdheti a jövő évet:-)

Nagyon szerette ezt az iskolát, de azért már várta, hogy "rendes" suliba járhasson.

Hétfőn reggel volt az évzáró. Nem számítottam rá, hogy ilyen meghitt, mondhatni családias eseményre megyünk. Az iskola könyvtárát rendezték be az ünnepség céljából és mint kiderült csak a nyelviskolát befejező gyerekek, akik talán ha harmincan voltak - és szüleik, na meg a tanárok voltak jelen. Ettől függetlenül nagyon kedves kis ünnepség volt. Minden végzős osztályból egy gyerek elmondhatta a maga kis történetét miért is jött Ausztráliába. Mici volt az egyik kiválasztott. Aztán itt is, mint annak idején a currambine-i suliban, egyesével felolvasták a gyerekek nevét, kiosztották az aktuális tantárgyakban kimagasló eredményt elért gyerekeknek a különböző okleveleket és a végén még egy kisfilmet is megnézhettünk, amit év közben a különböző eseményeken készítettek a gyerekekről. Mici kicsit csalódott volt, mert számított oklevélre és nem kapott, de az élet már csak ilyen. Majd jövőre.

Mici a beszéde közben

megkapta a végzésről szóló oklevelet

barátok

a végzős csapat nagy része

Tegnap aztán hivatalosan is befejeződött a tanév, így mától élvezhetik a gyerekek a szünidőt!

Matyi is már csak a héten dolgozik , aztán 3 hét szabadság következik, mert a cégnél leállás van ilyenkor nyáridőben. Aztán a nagy újság, hogy az új évet Matyi fiunk már tőlünk kb 500 km-re kezdi, ugyanis január elején leköltöztetik a cég nagy részét Albany-ba, ahol egy nagy munkát megszereztek és valószínűleg egy,  másfél évig lent is lesznek. A főnök kibérelt egy nagy házat a fiúknak az Óceán partján, ahol majd laknak, és két-három hetente jönnek majd csak haza hétvégenként. 

Matyi nagyon boldog, hogy kap egy ilyen lehetőséget, egyrészt egy komplett építési folyamatban vehet részt, ami a szakmai  tanulmányainak nagyon jó lesz, másrészt egy kicsit önállósodhat, hiszen önellátóak lesznek és  mind  20-35 év közötti férfiak:-)

Laci végig dolgozza még a jövő hetet is, aztán még Ő sem tudja igazán mennyi szabadsága lesz, de gondolom  a két ünnep között itthon lesz.

Nekem holnap lesz a hivatalos évzáró, aminek keretén belül kimegyünk a Neil Hawkins parkba ( milyen érdekes, ez volt az első park ahova annak idején  először lementünk, Mici kedvenc parkja- és sokszor visszaköszön különböző események megrendezésekor) és mindenki a saját nemzeti ételeiből visz valami kóstolót. Ez már  nem először van így és nagyon klassz megismerkedni a különböző népek eledeleivel.

Ha már az ételekről esik szó.  Kb két hete volt az úgynevezett nagy vizsgánk, amikor is mindenkinek egy általa kiválasztott témáról kellett prezentációt készítenie; kb 6-10 percig beszélni róla, képekkel tárgyakkal alátámasztva a mondandót. Az én témám mi is lehetett volna más : a Magyar konyha története. Laci hathatós segítségével egy nagyon szép beszámolót sikerült összehozni, gyönyörű ételképekkel és magyarázatokkal. A vizsgám sikeres volt, ahogy mindenkinek a csoportomban. Nagyon tetszik az, hogy az ilyen megmérettetések egyben rengetek információval is szolgálnak, hiszen egy egy vizsgázót közösen hallgattunk és számos új dolgot tudtam meg pl. El - Salvador-ról, Thaiföldről vagy Vietnamról A kedvencem az argentínai beszámoló volt.  Carolina behozott magával számos nemzeti tárgyat, a maté-tea készítő edényen keresztül a híres nadrágjukig  (bocsi , de  nem emlékszem a nevére) és a formájában megtévesztésig a mi kokárdánkra hasonlító Argentin kitűzőjükig, amit  május 25-én a nemzeti ünnepükön viselnek.....érdekes beszámoló volt.

 maté tea készítő

 De miért is mesélem mindezt?  A vizsga után beszélgettünk és az egyik japán lány, Mayumi megkérdezte megtanítanám-e valamilyen magyar étel elkészítésére, amire lelkesen igent is mondtam. Persze közben többen is ott voltak, így a végére már 6-8 lány kérte, hogy csináljak valami magyaros ételt, aminek az elkészítését ők is megtanulhatják. A vége az lett, hogy kedden egy klassz "sertéspörkölt nokedlival, ubisalival" bemutatót kreáltam, ami nagyon jó hangulatban telt és mindenkinek nagyon ízlett a végeredmény.  Másnap kérdezték a lányok, mikor lesz a következő főzőcske?  Ez adott ötletet, mi lenne ha miniben elkezdenék  egy házi főzőiskolát. El is készítettem a szórólapot, amit aztán a tanárunk átnézett, majd  kijavított és tegnap szétosztottam a lányok között. Ez már nem ingyenes, hiszen ennyi embert nem etethetek a végtelenségig, de igazából csak az alapanyag ára és egy kicsi "munkadíj" van benne.  Hetente egy alkalommal jönnénk össze, mindenki hozhat ismerőst, barátot és szép lassan megtanulhatnának sok magyar finomságot elkészíteni. Nagyon lelkesedtek az ötletért. Mivel most mindenki a karácsonyra készül, így a mára tervezett székelykáposzta bemutató elmarad és a jövő heti gulyás készítés sem biztos, bár  a gulyást szinte mindenki ismeri vagy hallotta! így arra nagyon kíváncsiak. A lényeg, hogy a jövőt tekintve kezd kirajzolódni egy ötletem, mert ha sikerül alkalmanként 5-6 embert megtanítanom egy egy étel elkészítésére akkor ezzel egy kis pénzhez is jutok és talán beindulhat egy olyan dolog, amit szívesen csinálnék. Persze lehet, hogy ez is csak egy próbálkozás lesz, ami hamvában elhal, de akár be is jöhet a dolog:-))