A tegnapi napunk nem túl jól indult, ugyanis Matyi reggel 7-kor telefonált, hogy a munkahelyén nekiment egy kompresszornak és az oldalán lévő kiálló vasdarab szétvágta a jobb lábszárát. Végül is 10 öltéssel megúszta és azt mondja nem is fájt annyira, amennyire csúnya volt. Lefotózta a sebet, de nem merem közölni, mert elég durva. Minden esetre az ausztrálokra olyan nagyon jellemző és állandó OHS (occupation, health and safety) már megint csorbát szenvedett. Szinte hetente kell végig hallgatniuk a dolgozóknak a különböző védőbeszédeket, hogyan is vigyázzunk a testi épségünkre, milyen óvintézkedésekre van szükség a veszélyes területen dolgozóknak stb (és ez értendő nem csak a fizikai dolgozókra), na hát ennyire vigyáznak rájuk! Se egy darab hungarocell, se valami figyelmeztető tábla nem volt, hogy észre lehessen venni a veszélyesen kiálló darabot. Persze mondanom se kell, mire Matyit összevarrták már eltűnt a kompresszor onnan.
A nap végül is kellemesen folytatódott, mert Matyi délben hazajött és mivel azt mondta egyáltalán nem fáj a lába, így felkerekedtünk és bementünk a városba egyet nézelődni. Nagyon kellemes délutánunk volt, ettünk egy finom laksát, nézelődtünk, aztán kávéztunk egy igazi olasz kávézóban a London Court-ön (ez egy nagyon édes kis utcácska a belvárosban, tele apró bolttal és néhány kávézóval) és jól megbeszéltük az élet ügyes bajos dolgait.
Este aztán hazafelé menet be kellett mennem tejért a közeli IGA-ba s boldogan láttam, hogy bár igen csekély a választék, de azért meg tudom lepni a gyerekeimet mikulással. Így ma korán reggel sikeresen becsempésztem a szobájukba egy kis csokimikulást meg mikulás nyalókát. Remélem örülni fognak.
Nektek is ezúton kívánunk kellemes Mikulást, remélem kitettétek a tejet az ablakba?
Linduskám küldött képet is róla, Ő hogy várja:-))
 |
| saját készítésű mézeskalács! |
0 hozzászólás, vélemény:
Megjegyzés küldése