tavaszköszöntő

Lacus kitalálta, hogy  vasárnap menjünk el a Kings parkba, mivel már elég régen jártunk arra és nem terveztünk semmi hosszabb kirándulást a hét végére. Délelőtt még egy kicsit kertészkedtünk aztán elindultunk bevásárolni a sütögetéshez valókat, mivel úgy terveztük a szabadban barbizunk. Jópofa, hogy vasárnap  gyakorlatilag közel s távol csak Joondalup-ban van nyitva a nagy bevásárlóközpont, illetve a CBD-ben (belváros) az üzletek. Igaz a mi utcánkban is van egy IGA, ami nyitva tart vasárnap is, de az ottani választék nem valami nagy, szóval irány Joondalup! A megszokott hétvégi őrülettel találkoztunk, mintha mindenkinek ekkor jutna eszébe a nagybevásárlás:-) Nagy nehezen megvettük a hozzávalókat és már mentünk is a fantasztikus parkba, ahol  rengeteg ember volt. Kiderült, hogy a tavaszi fesztivál kellős közepébe csöppentünk. Az első lehetőségnél  leparkoltunk és némi várakozást követően fel is szabadult az egyik sütő, így ebédidőben már falatoztunk is. Azért jó, hogy vittük a kis székeinket, mert szabad asztal nem volt, így a fűbe terítettünk meg magunknak.

készül az ebéd

kipakolás evés előtt

az ebéd

 Ebéd után pedig elindultunk körülnézni. Nagy kavalkád volt minden felé, egymást érték a különböző jelmezekbe öltözött zenészek, táncosok, mutatványosok, és a nagyrét közepére felállított színpadon jazz énekesnő is szórakoztatta a közönséget . Nagyon jól éreztük magunkat, sétáltunk egy nagyot, megnéztük az éppen nyíló tavaszi virágokat,  aztán leheveredtünk a fűbe zenét hallgatni. 

zenészek a háttérben a csodás városképpel

jelmezbemutató

zenészek

másik jelmez

és még egy

tavaszi virágok 1

tavaszi virágok 2

tavaszi virágok 3

boab fa

Irénékkel is megbeszéltünk egy találkozót, de végül nem sikerült összefutnunk, mert nem volt náluk mobil és a parkban így nehéz lett volna egymásra találnunk. Késő délután hazafelé  még elmentünk a Mindarie Marina-ba meginni egy kávét, így már esteledett mire hazaértünk.

Ez a hét jól kezdődött, Matyi befejezte az iskolát, 3 hét alatt az egy hónapos anyagból minden vizsgája remekül sikerült, így most már újra dolgozó ember lett. Fél év múlva jön a következő egy hónapos etap.

Micinek és nekem már csak a héten van suli, aztán bő két hét  tavaszi szünet jön. Nekem még mindig hiányzik egy pár vizsgám, így idén még biztosan járni fogok, de annyira nem vagyok feldobva ettől az új iskolától, már nem járok olyan lelkesen, mint eddig. Hétfőn a munkám is nagyon unalmas volt, alig volt kiszállítani való csokor, így sokat várakoztam az üzletben és hát azt nem fizetik sajna. Viszont a tulaj nagyon helyes volt, beszélgetett velem és türelmesen kivárta míg elmondtam neki amit akarok. Kedden már sokkal jobb napom volt, egész nap úton voltam. 

Szép lassan telnek a napok, nézegetjük a házakat is közben , hátha látunk valami jót, de nem sok sikerrel.

megnyugtató befejezés

Tegnap este hívott Irénkém, hogy minden rendben a kisház bérlése kapcsán, visszautalták a letétet és még egy elégedettségi kérdőívet is küldtek. Több se kellett neki, ki is töltötte beleírva az összes sérelmünket (meggyanúsítás hogy koszt hagytunk, eltűnt pezsgő, rugalmatlan ügyintézés), így most legalább kidühöngte magát Ő is az elmúlt két hét idegeskedése miatt, hogy akkor mi is lesz a folytatás. Minden esetre tanulva az ügyből egy ideig nem kezdünk  ilyen akcióba, marad Bali karácsonykor:-)) Legalábbis  terveink közt szerepel már egy ideje, hogy az ide 3 órányira, az ausztrálok által igencsak kedvelt szigetet felkeressük egy  "nyaralás" erejéig. Vicces, hiszen most jön a jó idő és mi  ugye itt folyamatosan nyaralunk, hiszen csak gondolunk egyet és már lent is vagyunk a parton.... de ez abban azért más, hogy utána ha hazajövünk, maradnak a szokásos tevékenységek, mint mosás, főzés, takarítás, fiúknak TV, stb. Szóval, ha sikerül akkor a két ünnep között, vagy talán utána irány Bali!!! A fiúk majd néznek ha olvassák, mert még csak pedzegettem a dolgot, így viszont már konkrét tervvé formálódott, szóval kezdhetünk gyűjtögetni:-))

háznéző

A múlt hét végét jól  megszerveztük magunknak, gyakorlatilag a szombatunk egy egész napos rohanás lett. Kitaláltuk ugyanis, hogy megpróbálunk kiadó házat keresni egy kicsit közelebb a városhoz és ennek érdekében egész héten gyűjtögettük a címeket az ajánlatokból. Péntek estére 11 db gyűlt össze, így szombaton reggel el is indultunk háznéző körútra. A kedvenc környékünk Hillarys, így ez a fő célpontunk, illetve Matyi kedvéért még Scarborough-ban is kerestünk címeket. Egész délelőtt  nézelődtünk, de sajna nem túl nagy sikerrel, mert a legtöbb kiadó ház vagy nagyon zajos környéken van, vagy nagyon lepukkant volt már eleve kívülről. Igaz belülről egyiket sem láttuk, de a fontos dolgokat leellenőriztük, olyat mint: milyen a környék, van-e buszmegálló a közelben, vásárlási lehetőség, orvos, park? Ráadásul nem akarunk messze menni a víztől, ha már nem láthatjuk mint most, legalább könnyen elérhető legyen. Mindezt persze ugyanazért az árért várnánk el, mint amennyiért most lakunk, de ez nem reális , hiszen progresszíven nő a kiadó házak ára minél közelebb van a városhoz. Scarborough-t végül ki is lőttük, mint lehetőséget. Nagyon forgalmas, a házak kicsik és  a parkolás sem megoldott olyan kényelmesen, mint most. Egy szóval azt hiszem egyenlőre maradunk, de legalább láttuk mi a felhozatal mostanság. Igaz egy házikó tetszett, de majd csak a jövő héten tudjuk megnézni belülről is, akkor lesz "open home". Tudjátok ez ugyan olyan, mint amikor el akarják adni a házat. Kijelölt időben el lehet menni és körbenézni kívül-belül, az ott lévő ügynöktől lehet kérdezősködni, stb.

Ha tetszik majd és ráadásul meg is kapjuk ( pályázni kell a kiadó házakra és bár alap, hogy rendelkezned kell  a megfelelő 100 ponttal, de mégis válogatnak a jelentkezők közül) akkor lehet, hogy hamarosan költözünk, ha nem akkor marad a nézelődés.

A délelőtti rohangálós program után Mártiékhoz voltunk hivatalosak ebédre, ahol Tomi családjának egy  új részét ismertük meg. A remekre sikeredett ebédet követően délután még beszélgettünk, aztán  szedelőzködtünk és indultunk tovább, mert estére meg Éváék vártak vacsorával. Gondolhatjátok! Na a lényeg, hogy  olyan igazi magyar módra ettünk egész nap. Persze Éváéknál a darts parti nem maradhatott el, így megint jó későn értünk haza. A vasárnapunk pihenéssel telt, legfőképpen, mert az időjárás sem volt túl kedvező. Erős szél volt és hozzá néha leszakadt az ég is.

Hétfőn és kedden aztán megmérettettem a munkában. Szerencsém volt, megtaláltam minden címet és a kisbusszal is már egészen jóban vagyunk:-) Tetszik nagyon, hogy mindenhol örülnek, és jó érzés azt a sok finom illatú csodás csokrot átadni a címzetteknek.

próbanap

Tegnap voltam első ízben a virágboltban  dolgozni. Tízre kellett mennem, ami nagyban megkönnyítette az indulásomat, hiszen mire mindenkit elindítok és a házat szalonképessé teszem már majdnem 9 óra van reggelente. Szép kényelmesen bekocsikáztam hát a gyér forgalomban és bár 42 km-nyire van az üzlet, sikerült fél óra alatt beérnem az autópályának köszönhetően. Egész nap a tulajjal mentünk, megmutatott mindent, magyarázott és én egészen fesztelenül éreztem magam az első perctől kezdve. A kisbusz amit vezetni kell manual váltós, amit most újra szoknom kell, lévén az elmúlt egy évben csak automata váltós autót vezettem és azt nagyon könnyű megszokni. A munka nagy része a belvárosban volt és lesz is, ami azt jelenti, hogy most azért kapok abból a forgalomból, amit a fiúk mindig mesélnek, amikor én arról áradozom, hogy itt milyen egyszerű a közlekedés és nincsenek dugók. Az igaz, hogy messze nem olyan vészes, mint otthon, de azért a belvárosra kora délután (és gondolom reggelente is) kitehetik a megtelt táblát. Nem is értem honnan lesz ennyi autó hirtelen, hiszen kettőkor még vígan autókáztam, viszont háromra már minden út zsúfolásig telve volt. Szerencsére lehet haladni, bár a remek tervezésnek köszönhetően itt el kell felejteni a zöldhullámot:-( 

Szinte minden lámpa úgy van beállítva, hogy ne tudjunk felgyorsulni és a következőt ne érjük el. Erre András barátunk azzal érvelt, hogy így viszont nem ragadnak bent az autók a kereszteződésben és végül is lehet haladni, még ha lassabbnak is tűnik.  Egészében véve jól éreztem magam és hétfőn szeretettel várnak, mint mondták:-)

Hogy ne csak magamról írjak önző módon: Matyi a múlt héten megkezdte az iskolát, ami számára dög unalom, hiszen mindent amit tanul már otthon egyszer megtanult, csak most más nyelven hallgatja. Ezért az összes eddigi tesztje kiváló lett, meg persze okos is a mi fiunk! :-) Éppen ma mesélte, hogy kimagaslóan Ő a legjobb az osztályban.

Micike változatlanul jól tanul, bár volt most egy időszak amikor nem mindent értett, de utána nézett és már pótolta is magától. Piper-rel a kapcsolata egyre jobb, nagyon helyes a lovacskája, mikor megérkezünk a lovardába boldog nyihogással fogadja és ha lehet ezt mondani átöleli Micit a fejével. Jól összeszoktak a lovaglások alkalmával is, szóval minden rendben.

Laci változatlanul a vállán cipeli a családot, sokat dolgozik és amikor tud persze pihen is. A hét végi kirándulások általában kikapcsolják, ilyenkor feltöltődik egy kicsit a következő hétre.

parti, chittering

Mivel az általam készített képek igencsak rossz minőségűek lettek, ezért várnom kellett a beszámolómmal, amíg szereztem képeket a buliról, hiszen csak így érdekes igazán. Meg aztán hétfőn még történtek érdekes dolgok. Na szóval: szombaton kora délután átjött Juditkám és megsütöttük közösen a pogácsát. Előző nap összeállítottunk a piramis szelet receptje alapján egy tortát, így ezeket és még némi húst, salátát és frissen sütött kenyeret pakoltunk az autóba és mentünk 5 órára a helyszínre. Az adottsága a helynek fantasztikus ahogy már írtam is, de a házikó hagyott maga után kívánni valót. Mikor lefoglaltuk nem volt módunk megnézni csak a környéket és kívülről a házat. Bent aztán láttuk, hogy igaz könnyen tisztán tartható linóleummal van borítva, de mintha csak becsöppentünk volna a 70-es évekbe! A  konyhai polc és az ajtókeretek  világos zöldre mázolt színükkel elég érdekes látványt nyújtottak. A falon különböző táblák, melyek közül az egyiken feltüntették, hogy 1984-ben épült a szórakoztató ház. Na olyan is volt, mintha azóta semmi nem történt volna vele. Ez azért nem vette el a kedvünket, körbenéztünk, kipakoltunk és vártuk a vendégeinket. Szép lassan meg is érkeztek, mindenki hozott még bőven ételt, italt, és hamarosan egymás szavába vágó nevetgélős beszélgetés alakult ki, ami aztán az est folyamán egy kellemes társalgással és tánccal egybekötött sütögetéssé alakult a mintegy negyven fős társasággal.

gyülekezünk

egy "helyi" lakos, állítólag

Orsival és Matyival

beszélgetünk

bohóckodunk

néhányan a társaságból

fiúk egymás közt

Judit

Annak rendje és módja szerint az est végén kitakarítottunk, majd hazafelé eszünkbe jutott, hogy a hűtőben hagytuk a tejet, a jeget és egy pezsgőt, így megbeszéltük, hogy másnap reggel elszaladunk majd érte. Vasárnap aztán Judittal oda is mentünk  és meglepődve láttuk, hogy reggel fél 9-kor a helységben a függönyök el vannak húzva (mi behúztuk este),  a jég a teraszon kiöntve és a pezsgő hiányzik. Azon is csodálkoztunk, hogy érezhető hypo szag volt, pedig mi szépen feltakarítottunk. Mérgelődtünk egyet aztán elvittük a kulcsot leadni és mentünk haza. Lacinak meséltem a dolgot, véleménye szerint csak egy tisztasági felmosás lehetett, az hogy elvitték a pezsgőt viszont nem volt túl szép dolog. Túl tettük magunkat a dolgon és a délelőtt folyamán Matyi autóján a fiúk gyertyát és gyertyakábelt cseréltek, Mici tanult én pedig főztem egy könnyű ebédet, mert  1-kor indultunk Chittering-be Juditékkal közösen.

Chittering: a kb. 40 km-re lévő csodálatos völgyben borfesztivált hirdettek a hét végére és mivel jó programnak ígérkezett nem akartuk kihagyni. Viszonylag gyorsan odaértünk a területre, ahol aztán minden odaérkező eldönthette, hogy a közel 40  borászatból melyikbe látogat el egy kóstolóra. Mi Balázs ötletétől vezérelve egy nagyon hangulatos, narancsligettel övezett szőlészetet választottunk, ahol aztán egész délután ott is ragadtunk, mert olyan jó éreztük magunkat. Később még felkerekedtünk egy kis izgalmas nemzeti park látogatásra, ami attól volt érdekes, hogy az út maga a parkban csak az autók által kitaposott nyomvonalon volt járható. Csodaszép tájon voltunk, gyönyörű időnk volt, nagyon jól éreztük magunkat és ismét egy klassz hetet zártunk.

megérkeztünk

a táj

margaréta

bougainvillea

narancsvirág

Niki és a margaréta

kóstolnak a fiúk

hármas koccintás

ezt hagyták a darazsak

Judit magyaráz

jó nézni

az a bizonyos út a parkban

itt sétáltunk

Hétfőn délután aztán hívott Irénkém, hogy keresték az önkormányzattól (aki a helységet bérbe adta) és problémájuk van,  mert állítólag koszt,  és egy, a helységben  kifújt tűzoltó palackot hagytunk magunk után. Teljesen értetlenül állunk a dolog előtt, egyenlőre annyi a fejlemény, hogy  mivel sajnos elfelejtettünk dátumos fotót készíteni a helyről, mielőtt eljöttünk így most egy ügyvéd által hitelesített beadványon kell igazolnunk, mindannyiunk aláírásával, hogy mi mindent tisztán hagytunk ott. Azért kellemetlen a dolog, mert elég borsos letétet kértek és most félő, hogy nem akarják majd visszaadni egy részét erre való hivatkozással. 

fejlemények, buli

A héten végre történtek izgalmas dolgok is amiről érdemes beszámolnom. Még az autókiállításon találkoztunk Mr. Gibb-bel, aki a rendezője volt az eseménynek, egyébiránt pedig Tomi jóbarátja. Mint kiderült van több virágüzletük és keresnek valakit aki a virágküldő szolgálatuknál sofőrként tevékenykedne.  Felkeltette az érdeklődésemet a dolog, hiszen szeretek vezetni, a virágokat nagyon szeretem és azt gondolom szép munka ha boldogságot vihetek nap mint nap valakiknek. Tegnap aztán el is mentünk egy személyes megbeszélésre az egyik üzletükbe.  Nagyon szép és láthatóan jól működő vállalkozás, saját autóparkkal. Néhány szóban ismertette az úr, hogy pontosan miről is volna szó, de mivel voltak fenntartásaim a távolság miatt (saját autóval kellene bejárnom, ami kb egy órányi út tőlünk) és csak ott vehetném fel a céges autót, így abban maradtunk megbeszélem Lacival a dolgot  és visszajelzek. Aztán este végiggondoltuk a lehetőség pro és kontra oldalait és úgy döntöttünk érdemes belevágni, legfeljebb ha nagyon nem éri meg abbahagyom. Végre egy olyan dolog amit szívesen csinálnék, ismerőshöz mennék dolgozni, (mármint Tomiék ismerőséhez) így talán elnézik nekem ha az elején a kommunikáció akadozik és végre lenne helyi tapasztalatom, ami ugye nagyon fontos.

Hétfőre egyeztettünk is időpontot újra és ha mindent át tudunk beszélni, akkor talán már a jövő héten lesz állásom. Persze az iskolát nem akarom abbahagyni, tehát még abban is meg kell egyeznünk, de azt hiszem nem lesz gond. A másik dolog amivel talán sikerül kilépnem az állóvízből: Orsi, aki ugyanabba az iskolába jár, ahova én, csak egy másik suburb-ben,  felhívott még a múlt héten, hogy az osztályukba bement egy hölgy és a segítségét ajánlotta fel,  mondván aki nem talál munkát vagy valamilyen tanfolyamot szeretne elvégezni forduljon hozzá bizalommal. Na fel is hívtam a hölgyet és tegnap oda is bementem. Afsoun ( a hölgy neve) nagyon kedves és segítőkész volt. Végigbeszéltünk  mindent az eddigi tanulmányaimtól kezdve az itteni történetünkig ( jó kis nyelvgyakorlás volt), aztán javaslatára beiratkoztam egy 4 napos tanfolyamra, ami egy ún. Hospitality Certificate-et fog adni. Ha elvégzem, akkor hivatalosan is igazolni fogják -kérem nem nevetni-, hogy tudok takarítani , kávét főzni és még nem tudom mit csinálni. Lényeg, hogy evvel a papírral már nagyobb eséllyel jelentkezhetem kávézókba, hotelekbe recepcióra vagy  a vendéglátás területén egyéb állásokba.

Most izgalommal várom a jövő hetet és persze a szombatot elsősorban hiszen nagyszabású szülinapi partit szerveztünk Judittal és Irénnel. 

Még a közös beszélgetéseink alatt kiderült, hogy mindhárman augusztusiak vagyunk, ráadásul az én családom nagy része is ekkor született, valamint Irénkém egyik lánya is, így  gondoltunk egy nagyot és kitaláltuk, hogy bérelni  kellene valahol egy helységet, ahova meghívhatjuk a barátainkat, ismerőseinket.

A szervezés eredményeképpen sikerült az Óceán partján egy  ún. Community Hall-t kibérelnünk, (az önkormányzat által működtetett szórakoztató központ)  ami egy kis ház felszerelve konyhával , asztalokkal, székekkel, BBQ-val és nagy terasszal. Ide hívtunk meg  mintegy ötven embert és már nagyon izgulunk, hogy jól sikerüljön. Matyi lesz a zenefelelős. Komolyan is vette a feladatot és Bogi segítségével egy nagyon klassz DJ által összeállított zenei válogatást hozott haza. Az időjárás már ma is fantasztikus volt, hét végére meg igazán jó időt mondanak, a víz a "szánkban" lesz, talán ha 20 méternyire van a háztól, szóval minden adott a jó hangulathoz:-)

apák napja

A terveknek megfelelően, bár némi izgalommal indultunk neki a vasárnapi Fremantle-i kirándulásunknak, ugyanis az indulás előtt egy órával még szakadt az eső. Lassan felszakadozott ugyan az ég, de mi azért  esőkabáttal és esernyővel vágtunk neki az útnak. A megbeszéltek szerint vonattal mentünk és Mártiék a warwick-i megállónál csatlakoztak hozzánk. Mire Fremantle-be értünk szépen kisütött a nap és aztán már egész végig csodaszép időnk volt. Az Apák Napja ezen a földrészen igen komoly ünnep, már hetekkel előbb hirdetik újságokban, TV reklámokban az eseményt. Ennek kapcsán került megrendezésre ez a Hot Road show is, amit Tomi egyik jóbarátja szervezett. Tomi egyébként hot road autók építésével foglalkozik és ahogy hallottuk igencsak megbecsült a szakmájában. Na szóval ellátogattunk az autókiállításra, ahol még csatlakozott hozzánk Tomi unokatestvére Johnny és barátnője Samantha is, így már tízen mentünk tíz felé:-)) Végeredményben egész érdekes volt a dolog, tényleg szép öreg autókat láthattunk. 

piros autó

kék autó

fekete autó

na ezt tudom:68-as Chevrolet Camaro

sárga autó

mérges autó

a kedvencünk: Cadillac

Ő is egy kedvenc: Micike és egy szép kék autó:-)

Mikor már jól kinézegettük magunkat és Micike átvéve Lindus szerepét vagy kétszáz különböző fotót készített, alaposan megéheztünk, úgy hogy elmentünk a kedvenc ázsiai "ételközpontunkba". Ez egy hatalmas csarnok, ahol körben vagy 12 féle kínai, maláj, vietnami, thai, japán stb. kifőzde van. Persze a kislányok húzták a szájukat, hogy Ők ugyan ilyet nem esznek, így Márti elsétált velük a Hungry Jack's-be egy jó kis hamburgerért. Miután kielégítettük ízlelőbimbóinkat lesétáltunk a kikötőben lévő hajós múzeumig. Jókat derültünk, mikor Tomi, aki ugye kisbaba kora óta él itt, mesélte hogy "nagyon régen" az 1600-as években jöttek a hollandok és felfedezték Nyugat Ausztráliát. Akkor hol vagyunk mi, a több, mint ezer éves történelmünkkel?

Az egyik híres hajó amivel jöttek a hollandok

hajóágyú

állítólag az egyik első európai ember csontváza

kincsek a mélyből

A múzeumlátogatás után elmentünk meglátogatni a szintén az Óceán partjára épített börtönt. Azt kell, hogy mondjam igazán szép helyen raboskodtak a haramiák! 

börtöncella

kilátás a börtön ablakából

ez is csak a másik oldalról

Végül is egy egészen kerek és  vidám nap végén, kellemesen elfáradva értünk haza.