world day

Ma reggel Micivel mentem együtt az iskolájába, megnézni a World Day eseményeit. Mivel sok sok nemzet él itt együtt és a nyelviskolában meg aztán különösen koncentrálódik a mindenféle nemzet szülötte, így érdekes műsor volt várható. Már a folyosón láttam, hogy különböző "zászlók" vannak kiállítva egy-egy ország nemzeti színében ill jelképével, amit, mint kiderült  az adott ország gyerekei készítettek. A mi kislányaink sajna kék színű zászlót  kaptak és azt próbálták meg  magyarossá varázsolni. A végeredmény végül is nem lett rossz.  

"zászlók" a folyosón

a lányok által kézzel festett címerünk

Az iskola tornatermében gyülekeztünk mi szülők. Csodálkozva láttam, hogy alig vagyunk egy páran, aztán Márti felvilágosított, hogy a High School-ban történő eseményekre már ritkán mennek el a szülők. Viszont az iskolába járó gyerekeken kívül voltak még más iskolából is osztályok, így a terem pillanatok alatt megtelt. Kíváncsian vártuk a felvonulást.

A műsor egy kínai sárkánytánc bemutatóval kezdődött, nagyon látványos volt, majd  felvonultak a különböző nemzetiségek képviselői népi ruhákban. Igazán színpompás volt! Készítettem képeket, de a terem sötétsége és/vagy a fényképezőgépünk gyenge képessége  miatt nem lettek az igaziak a fotók.  Elég sok számomra ismeretlen nevű országból  voltak gyerekek (Burundi, Djbuti -Ti hallottatok már ezekről?) és volt olyan ország ahonnan egész népes csapat volt a színpadon (Kína, India,Vietnam,Thaiföld). A mi két kislányunk édesen tipegett be az egyforma ruhájukban, amit még Márti segítségével otthonról szereztünk be, és ahogy néztük tetszettek is a közönségnek.

a kínai sárkány bevonulása

 

lánykáink (bocsi a képminőség miatt)

 

 

szereplés után

a zászlónál

hármasban

A felvonulás végén egyszerre összegyűltek a színpadon a gyerekek és elénekeltük (na jó ez túlzás, énekelték) az ausztrál Himnuszt.

Aztán  különböző, a saját országukra jellemző nemzeti  táncokat mutattak be a  tanulók.  Némelyik nagyon színvonalas volt, konkrétan az afrikai dobokkal  előadott tánc hatalmas sikert aratott, mi  nézők ütemesen doboltunk a lábunkkal és tapsoltunk végig.

Miciék tánccal nem készültek ugyan, de egy néhány mondatos magyarországi bemutatkozást elmondott, miközben a háttérben Magyarországról készült képeket mutattak be.

Márti csinált videófelvételt is, ha sikerült és megkapom, teszek fel belőle.

A másfél órás műsor egy percében sem unatkoztunk, nagyon jó kis reggeli móka volt:-)

kólika

Már meséltem, hogy a lovak egyik legrettegettebb betegsége az a bizonyos kólika, amikor a gyomrukban összegyűlik a homok, amit legeléskor megesznek és sárrá dagadva nem tud kiürülni. Egy idő után ez komoly bántalmakat okoz, a ló nem tud üríteni és súlyos esetben ebbe bele is pusztulhat.

Pénteken mikor Miciért mentünk a lovardába kora este, Kiscicánk kisírt szemekkel sétáltatta Pipert. Kérdeztük mi a baj? Kiderült, hogy bár lovagolt rajta délután, de amikor enni adott neki, akkor nem evett és már többször lefeküdt a földre, ami különösen nem jó jel a lovaknál. Attól fél, hogy bekólizott és  most próbálja mozgatni. Vártunk  egy ideig, de Piper valóban úgy nézett ki, hogy nincs jól és mindig le akart feküdni. Szerencsére a lovarda tulajdonosa nemsokára hazaért és amikor elmondtuk neki mire gyanakszunk megnézte a lovacskát. Ő is úgy látta kólika lehet, de mondta Micinek ne izguljon valószínűleg időben észre vette a bajt és lehet, hogy egy fájdalomcsillapító injekció segíteni fog. Ugyanis ha fáj a gyomra és nem mozog akkor ugye nem is indul be a bélmozgása sem, viszont ha kiküszöböljük a fájdalmat talán  jobban mozog és eredményesebb lesz az ürítés is. Megkapta Piper az injekciót, majd egy fél órát intenzíven hordozta Mici körbe körbe, de nem történt semmi, talán annyi, hogy látszólag  jobba lett  Piper és már nem akart mindig lefeküdni. Végül, mivel már korom sötét volt és úgy sem tudtunk mást csinálni, így betettük egy zöld legelő részre és a lovarda tulajdonos megígérte, hogy még éjjel ránéz és küld sms-t, hogy mi van. Éjfélkor aztán jött a hír, hogy minden oké, Piper evett s kakilt is már többször. Mondanom se kell, hogy Mici szinte semmit nem aludt az éjjel, így reggel alig bírt felébredni. Aztán a  tegnapot végig kint töltötte a lovacskájával és úgy néz ki,  hogy minden rendben. Biztonságból még főztem egy adag sütőtökpürét, amibe tettem egy kis ricinus olajat is, (ez egy népi gyógymódként ismert kezelési forma) és Laci egy házi gyártású "cumisüvegből" meg is itatta Piperrel. Estére már határozottan jól volt, ma pedig vígan nyihogott mikor mentek hozzá:-)

Azért ezt a fajta izgalmat kihagytam volna.

újra itt a nyár

 Írom ezt a 37 fokos melegben,  ugyanis a héten már igencsak befűtöttek itt nálunk és két napja 36-37 fokok  vannak.  Reggel 1/2 8-kor már 29 fokot mutatott az egyébként garázsban álló autónk induláskor. Ez egyben jelzi azt is, hogy lassan vége a tanévnek, már csak 3 hét és kezdődik a nyári vakáció. Micike  ugyan várja a szünetet, hogy Piper-rel lehessen, de iskolába járni is nagyon szeret, így szomorkodik egy kicsit. Ráadásul vége a nyelviskolás tanulmányainak és sok barátjától kell elbúcsúznia.  Azért még lesznek események, többek közt  jövő héten lesz a " World Day", azaz az iskolába járó  sokféle  nemzetű diák bemutatkozik egymásnak  Mi is beszereztünk magyaros ruhát -  még Matyi hozta otthonról - és a két kislány (Reni és Mici) egyforma öltözékben lesznek. Nagyon kíváncsian várom az eseményt, amire csak én tudok majd elmenni, lévén napközben van és a fiúk ugye dolgoznak.

Megkapták a gyerekek a jövő évi tanrendet is. Érdekes felépítésű az oktatás. 6 alap tantárgy van, amit mindenki tanul. Ezek : matematika, történelem, angol (ezt minden olyan gyereknek magas óraszámban kell vennie akinek nem anyanyelve az angol), élővilág-környezet, sport és egészségtan. E mellett vannak fakultációk, amikből hármat választhatnak, ki-ki kedve szerint. Micike a táncot, az  aviation-t (repüléstechnika) és az outdoor education-t ( szabadon fordítva  kültéri oktatás, gyakorlatilag mindenféle szabadban végezhető sportot magába foglal). A repüléstechnikai fakultációra külön felvételizni kellett és Micó ezt sikeresen teljesítette. Kérdeztük mi lehet izgalmas egy ilyen tárgyban? Azt mondja érdekli a repülés és különben is olyan kevesen ismerkednek ezzel a dologgal:-) Minden esetre kezd kirajzolódni a jövő évi tanrend már most és a gyerekek lelkesen vesznek részt a kialakításában a tanárokkal együtt.

A hét végi Mindarie Festival-ról is egy pár  szóban: nagyon kellemes időnk volt  és bár messze nem volt az a nagy nyüzsgés a parton,  mint tavaly ilyenkor, mégis eltöltöttünk egy-két órát lent. Később aztán nálunk gyűltünk össze és a "hagyományoknak " megfelelően nagy halom lángost sütöttünk , majd később egy adag kürtős kaláccsal  folytattuk. Jókedv, móka  és kacagás jellemezte a napunkat.

gólyalábú néni:-)

a parti kávézóban

zenészek az árnyékban

készül a kürtős kalács

beszélgetünk

este már a házban folytattuk

no de ilyet

A karácsony ugyan még jó pár hét, de ahogy tavaly, úgy már idén is sok helyen október végén feldíszített fákkal találkoztunk a bevásárló központokban. Ráadásul a múlt hét végén mikor éppen a vasárnapi pizzásához való alapanyagokat mentünk megvenni, láttunk egy husky-k által húzott kerekeken futó szánt, rajta a Mikulással! Mit ne mondjak! Még mindig nem tudtuk magunkévá tenni a karácsony és marhameleg összefüggését, de hogy már november elején megérkezik a Mikulás!!!! Ráadásul itt nincs is a mi szokásunk szerint Miklós napján  virgáccsal és csokikkal telepakolt ablak. (még jó, mert minden szétolvadna:-) Az embereket  egészen egyszerűen rávezetik a vásárlásra, pénz költésre, hiszen az üzletek dugig telve a vásárlókkal, miért ne szánkóztatnák meg a porontyokat, vagy fotóztatnák le a Mikulással akár már novemberben? Természetesen fotósok hadától körbevéve, így a karácsonyi ajándék el is készülhet időben a nagyiknak. Megért volna egy fotót nekünk is, de nem készültünk.-)

Mivel az időjárás az elmúlt héten meg-meg  tréfált bennünket, így nem terveztünk semmilyen kirándulást, viszont szombaton Éváékat láttuk vendégül egy jó csülkös bablevesre, darts party-val egybekötve (már nekünk is van remek darts táblánk), vasárnap  pedig Mártiék jöttek át pizza ebédre. Végül is  a beígért eső vasárnap elmaradt, így ebéd után lementünk a partra egyet sétálni velük.

Közben új információval lettem gazdagabb. Juditék vasárnap Balira repültek 10 napra. Balázs meglepte a családot és elvitte őket egy kicsit kikapcsolódni. Mint kiderült még éppen időben, hiszen Bali-n a november végétől márciusig terjedő időszak igencsak esős. Na és itt dőlt csávába a tervem, miszerint karácsonykor menjünk Balira:-( Azért elkeseredve nem vagyunk, keresünk majd más alternatívát.

Most minden esetre fókuszálunk a hét végére, hiszen vasárnapra mintegy 20-25 fős társaság várható hozzánk egy jó kis lángos és kürtős kalács sütő nyárköszöntő parti keretén belül, ami már "hagyományosnak" tekinthető, lévén tavaly is ilyenkor gyűltünk össze  nálunk jó néhányan.

alkottam

A sok változás, ami az életünkben történt mióta ezen a földrészen élünk, hozott magával számos újdonságot az étkezésünkbe is. Ez persze nagyrészt annak köszönhető, hogy a megszokott alapanyagok beszerzése sokszor nehézségbe ütközik, másrészt úton útfélen csalogatnak a különböző ázsiai típusú étkezdék. Itt ettünk először, még 2006-ban laksát, ami azóta is az egyik kedvencünk és mostanában igen sokat vettünk sushit is. Így gondoltam egy nagyot és elhatároztam, hogy megpróbálom én is elkészíteni ezt a japán finomságot. Mivel az osztályomba több japán lány is jár, így kikérdeztem őket valamennyire, de aztán persze az internetet hívtam segítségül. Az alapanyagok beszerzése nagyon egyszerű volt és végül is a képen látható mennyiség  tizedébe került az üzletéhez képest. A fiúk egyöntetű  véleménye alapján olyan volt, mint az eredeti. Micó fintorogva bár, de megkóstolta és közölte, hogy nem szereti a sushit.

első sushi-m

Ha már Micinél tartok :  Piper nagy valószínűséggel patapuhulásban szenved, ami a mostani csapadékos időnek köszönhető. Igazából nem kell vele semmit csinálni, csak tisztítani a patáját és olajjal kenegetni, valamint próbálni szárazon tartani a területet ahol a ló tartózkodik.

Gyöngy csodaszépre sikeredett! Vasárnap elhoztuk Attiláéktól , akik még egy kellemes kávézós beszélgetésre is meghívtak minket. El is gondolkodtunk azon, hogy mennyire másképp alakulnak itt a kapcsolatok, hiszen otthon mikor jutna eszébe az autószerelőnek meghívni bárkit, még ha évek óta jársz is hozzá.

ilyen lett

"patabaj"

A tavasz végefelé járva a tavalyi évhez képest sokkal csapadékosabb időnk van, ami egyrészt nagyon kellemes, mert szép zöld még minden s nem kell locsolni, viszont kevesebb a program lehetőség is. Éváékkal megbeszéltük, hogy  vasárnap lemegyünk a Moore-hoz, de mivel két napja esik és egészen hétfőig ilyen időt jósolnak, így töröltük ezt a programot. Ráadásul  Gyöngy-ért is holnap kora délután mehetünk,  és ez kettévágja a napunkat, úgy hogy maradnak az egyéb teendők. Micike gondoskodott is róla, hogy legyen mit csinálnia, mert sikerült Pipert egy másik  paddoch-be (ez az a zöld terület ahol laknak a lovak) költöztetnie a lovardán belül és most a kis házikóból, ahol a szénát és egyéb élelmet tárolja,  is átköltözik egy másikba. Ez azért nem lesz most egyszerű mutatvány, lévén pont a múlt héten érkezett meg 21 bála széna és nem kevés zsákos kaja, szóval a holnap délelőtt rámegy a pakolászásra, természetesen némi apai segítséggel. Tegnap kisírt szemekkel jött haza Micó, mert Piper sántítani kezdett lovaglás közben és megijedt, hogy valami komolyabb baja van, de aztán mára már jobban lett, remélhetőleg nem vészes a dolog. Az egyik lovardabéli ismerőse szerint túl sok proteint adott a lovacskájának és ez okozhatta, így most átállította az étkezést és figyeljük mi lesz. Lovagolni most pár napig nem tud, de ez legyen a legkevesebb. Hihetetlen mennyi mindenre kell figyelni egy állattal kapcsolatban és a legnagyobb jóindulattal is történhetnek bakik, mint most, amikor Micó azt hitte csak jót tesz, ha erősíteni próbálja Piper kondícióját.

Piper "fly"maszkban

gyakorlás közben

Micike egyébiránt lassan befejezi a nyelviskolai évet és ez ügyben be is hívták a szülőket egy megbeszélésre a jövőt illetően. Laci csütörtökön reggel volt bent az igazgatónál. Azt tudtuk, hogy Mici szeretne itt maradni Greenwood-ban, már csak az volt a kérdés, hogy korának megfelelő 9.-ik osztályba, vagy esetleg a lemaradásait pótlandó 8.-ban kezdjen, ugyanis az elmúlt évben több szintet is ugrott a nyelviskolában s minden osztályban mást tanult egyes tárgyakból. Végül is az igazgató szerint, aki nagyon meg van elégedve Mici teljesítményével, nyugodtan engedhetjük 9.-be. Így ha minden igaz most már hárman kezdik meg magyar kislányok a következő évet egy osztályban, mert időközben még egy kislány érkezett, Orsiék Virginiája, aki szintén egykorú velük. Ez igazán érdekes, mert ha emlékeztek már az is nagy szó volt, hogy két magyar  egyidős kislány jár oda:-)

Az is jópofa, hogy már  több évfordulós esemény van az itteni életünkben. A Trek the trail-ről ugyan szépen lemaradtunk idén, viszont újra lesz Mindarie fesztivál november 20-án, ami tavaly végül egy jó kis ismerkedős, lángos és kürtős kalács sütögetéssel egybekötött délutánt jelentett. Azóta igencsak megnövekedett az ismeretségi körünk, de azért kacérkodunk a gondolattal, hogy hagyománnyá téve az eseményt, újra megszervezzük.

Aztán holnap lesz szintén egy éve, hogy a Hillarys-i kikötőből először mentünk vitorlázni, amit most az idő és az egyéb elfoglaltságaink miatt kihagyunk, de változatlanul egyik nagy jövőbeni terve a fiúknak, hogy vitorlázni járjunk. Persze a tavalyi fellángolást követően, amikor Matyi rögtön vitorlást akart venni:-), kicsit ellaposodott a kérdés, de  változatlanul ez az egyik dédelgetett álmunk.

halloween

Az otthoni hagyománytól eltérően a halottak napját itt a  Halloween helyettesíti.

"Eredete a római időkre nyúlik vissza, amikor a rómaiak elfoglalták Angliát A kelta hagyományok közt szerepelt a samhain amit a kelta napisten tiszteletére rendeztek. Ekkor a mai Nagy-Britannia és észak-Franciaország területén élő kelták megünnepelték a kelta újévet, amely november 1-jére esett és megköszönték a napistennek, hogy a földet és a termést gazdaggá tette. Ezen az éjszakán, úgy hitték, hogy az elmúlt évben meghaltak lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel a lelkek ezen az éjjel vándorolnak a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a vándorlásukat. Ez a nap jelentette a sötétség kezdetét, mert a kelták azt hitték, hogy a napisten Samhain a halál és a sötétség istenének fogságába került. Október 31-én az újév előestéjén Samhain összehívta a halottakat, amelyek különböző formákban jelentek meg, ezek rossz lelkek, gonosz állatok figuráit öltötték magukra. A kelta papok egy hegytetőn a szent tölgy alatt gyülekeztek, tüzet gyújtottak és termény és állatáldozatokat mutattak be, majd a tűz körül táncoltak. Reggel a papok minden családnak adtak ebből a parázsból, hogy új tüzeket gyújthassanak velük, melyek elűzik a gonosz szellemeket és melegen tartják az otthonokat. A töklámpás lett az idők folyamán a halloween legfontosabb jelképe. Az angol egyenes fordítás „carved pumpkin”. Az ilyenkor használt kivájt vigyorgó töklámpás angol nyelvterületen elterjedt neve: Jack O’Lantern. A történet szerint nevét egy Jack nevű részegestől kapta, aki az ördögtől olyan ígéretet csikart ki, hogy lelke nem fog a pokolra kerülni. Jacket viszont a mennyországba sem fogadták be. Az ördög egy széndarabot adott Jacknek, amit ő egy marharépába rakott lámpásnak. Azóta Jack lelke ennek a lámpácskának a fényénél keresi nyugvóhelyét. Amerikában az eredeti marharépát a jóval látványosabb tök váltotta fel.  " (Wikipédia)

 Az Ausztrálok, mint angolszász népség előszeretettel követik az angol és amerikai hagyományokat. Az üzleteket feldíszítik hatalmas pókhálókkal, az eladók varázsjelmezbe öltöznek és mindenhol az ünnep kellékeit árulják.

Délután és este  a házak ajtajában jelmezbe öltözött gyerekek jelennek meg, akik Trick or treat!, szabadon fordítva: „Cukrot vagy csínyt!” kiáltással szólítják fel a lakókat állásfoglalásra. Elméletileg az ajtónyitónak van lehetősége „csínyt” azaz játékos fenyegetést választani, de nem jellemző. Általában a gyerekek édességet kapnak, a felnőttek pedig jót szórakoznak. Este pedig  többnyire baráti társaságban jelmezbált rendezve ülik meg ezt az ünnepet.

Mi nem készültünk semmivel, hiszen másképp szoktunk emlékezni és a mi gyerekeink már nagyok is. A délután csendesen telt, végül is csak kétszer kopogtattak. Aztán estefelé újabb kopogás után magyar hangokat véltem hallani az ajtóban. Mikor kinyitottam Juditék álltak az ajtóban teljes "harci díszben". Nekik már itt nőnek fel a gyerekeik, így ők követik az itteni példát. Nagyon megörültünk nekik, beinvitáltuk őket és még egy kis vasárnapról maradt süti is került az asztalra.

Judit és családja:-)